Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
A tőkés termelési módnak a mezőgazdaságra gyakorolt egyik fő hatása Marx szerint az volt, hogy ,,a földtulajdont egyrészt teljesen felszabadítja az uralom és a szolgasági viszonyai alól, másrészt a földet, mint munkafeltételt teljesen elválasztja a földtulajdontól és a földtulajdonostól, akinek számára most már nem jelent mást, mint meghatározott összegű pénzadót, amelyet monopóliuma révén szed az ipari tőkéstől, a bérlőtől . . .”3 Bár a mernyei uradalomban nagybérleti rendszert soha sem alkalmaztak, a földtulajdonnak és a tulajdonosnak - esetünkben a Magyar Kegyestanítórendnek - a fenti „szembenállása” bizonyos fokig már kezdettől mégis érvényesült - ezért indultunk ki a fenti idézetből. Végül e szembenállás - amint majd látni fogjuk - a 70-es évek közepére elismerést is nyert. Az uradalom kezelése 1848 előtt és után is a tiszti kezelés rendszere szerint történt. A tulajdonos, az üzem alapját képező tőkék birtokában megmaradt vállalkozónak. Öt illette a befektetett tőkék kamata és a vállalkozói nyereség, a kezelést végző tiszteket pedig csak a meghatározott bér. A centrális irányításnak azonban már a 40-es évektől kezdve országosan jelentkezett egy oldottabb állapota, a jutalékos rendszer, megteremtve ezzel az uradalmak egyrészében a tisztek számára a saját haszonra is történő tevékenykedés, azaz a jövedelem egyrésze elsajátításának a lehetőségét. ' Az osztalékrendszer bevezetését azonban általában sajátos akadályok nehezítették. A szisztéma célja a tisztek érdekeltségének növelésével a gazdálkodás szintjének az emelése volt, ugyanekkor a bevezetésére csak az adott üzem viszonylagos fejlettségi szintjén kerülhetett sor. Tisztázni kellett az üzem vagy üzemek gazdasági adottságait és ez már hosszabb múlttal rendelkező, rendszeres ■ számvitelt is feltételezett. Ahol e két feltétel adott volt, és sor került az osztalékrendszer bevezetésére is, általában kétféle modellt használtak. Gyakoribb volt az arányos jutaléki rendszer, ahol a preliminált jövedelem feletti beadvány bizonyos, mindig állandó kulcs szerint számított hányada került kiosztásra, ritkább a progresszív, ahol az évi tisztajövedelem változásait követte a tantiéme mennyiségét és kiosztásának formáját szabályozó kulcs meghatározása.'1 A rendszer meghonosítása körüli, alább még sorrakerülő nehézségek ellenére 1848 után a megelőző időszakhoz képest országosan jelentősen nőtt iránta az érdeklődés.1' Ezzel az érdeklődéssel függött össze, hogy a mernyei uradalomban is viszonylag korán — a béllyei és a magyaróvári uradalmakat 13 évvel megelőzve7 - 1863-ban meghonosították az osztalékrendszert. 1862. november i-én az uradalomban dolgozó tisztek Dornay István jószágkormányzó útján hosszú, könyörgő levéllel fordultak a Rendkormányhoz, amelyben kérték a fizetésük javítását. A levélre válaszként a Consistorium utasította Dornayt, hogy nyújtson be tervezetet az osztalékrendszer meghonosítását illetően. Dornay megbízatását követően körlevéllel förült az érdekeltekhez, amelyben a tárgyra vonatkozó javaslataik, esetleg igényeik közlését kérte. A levelek zöme - talán a rendszer mibenlétét illető tájékozatlansággal is összefüggésben - a hálás hűségnyilatkozatokon túl nem ment, egyedül a taszári kasz- nár, Kemény Pál szólt hozzá érdemlegesen.8 Mindenekelőtt kételkedett a rendszer megvalósíthatóságában, éppen az uradalmi viszonyok egzakt felmérhetőségének hiánya miatt. Az elkülönözés akadozása, a tisztajövedelem meghatározhatat- lansága jelentették szerinte a legfőbb akadályt. Az elősorolt nehézségek hangsú134
