Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
lyozása után néhány általános jellegű elvet próbált a kormányzónak sugallni. A formulája, hogy ti. „minden ami pénzforrásul szolgál, a tisztajövedelem alapját képezi”, igaz, viszont az is kiderül, hogy a fogalom nála nagyjából a nyersjövedelem tartalmával esett egybe. Éppen ezért ő pl. az építkezések számbavétele nélkül, csak a preliminált főpénztári tisztabeadványokon túli többletet javasolta az osztalék alapjává tenni. A javaslatok számbavétele után szinte érthetetlen gyorsasággal készítette el Dornay a tervét, és már az 1863. január 16-án együttülő Consistorium asztalára is tette.8 Javasolt és elfogadott rendszerében Dornay az elmúlt tíz év tisztabeadványainak átlagaként kiszámított 70 000 forintban preliminálta az uradalom jövedelmét. Az összeget az egyes kerületek között a szintén átlagként kiszámított arány alapján osztotta fel. Rendszere szerint az ezen felüli készpénzbeadvány képezte a tiszti osztalék alapját. Elképzelését alapvetően a tisztajövedelemről alkotott, Keményével azonos nézete határozta meg, azaz a sokat használt fogalom alatt tulajdonképpen a gazdaságnak a gazdaságon kívüli pénzforgalomban évenként produkált egyenlegét értette. Álláspontja tulajdonképpen egybeesett a kérdéssel kapcsolatos átlagos közgondolkodással.10 Azzal tulajdonképpen, hogy a jutalék alapjául az eladható áruk 10 évi középarányosát tette, az üzem belső helyzetétől el is tekintett, a gazdaságon belüli kiadás-bevétel nem érdekelte, csak a készpénzre koncentrált, miután az esetleges kifizetések mindig ezt terhelték.11 Dornay tervezetének nagyobb részét azok a megjegyzések teszik, amelyekben azokat a bevételeket részletezi, melyek a preliminált beadványnak nem képezik a részét. A művelési ágváltozással együttjáró jövedelemtöbbletet, mint nyilvánvaló tulajdonosi hasznot eleve kizárta a beszámítható bevételek sorából. Ez a megkötés az üzemtant jelentőségén túl is fontos volt, hiszen az ezidőtájt általános legelőfeltörés akadályát képezhette. A tisztajövedelemről alkotott fenti elképzeléssel és az 1848 előtti viszonyokat követő birtokjogi rendezetlenségekkel függött össze, hogy az épületek létesítésére, tatarozására fordított összegeket éppúgy folyókiadásnak vette, mint az állótőke nagyon lassú emelésével kapcsolatos terheket. Mindenekelőtt a Rend, tulajdonjogával élve, a megváltás kapcsán tisztázta, hogy a „bár mi néven nevezendő úri jogváltság utáni tőke” nem képezheti az uradalom jövedelmét, hanem annak csak a kamata.12 Következett ebből, hogy ,, a gazdászaton kívüliek, például: gépek szerzése ezután is a föld tehermentesítési kötvények jövedelmét terhelje, elkerülhetetlenül szükséges”. Amint megjegyzésszerűen közölték, a munkajáradék megváltásaként kapott tőke tehát alapját képezi - mint rendi teher - az elmaradt munkajáradék pótlására hivatott gép- és igaberuházásoknak. Az ilyen jellegű ráfordítások tehát értelemszerűen nem a gazdaságokat terhelték, így annak jövedelméhez sem járulhattak hozzá. Az ingatlanberuházások figyelembevételétől Dornay azzal az indokkal tekintett el, hogy az épületek száma és minősége elsősorban a gazdaságok szempontjából volt fontos és nem a Rendnek, így számbavételük méltánytalan lenne. Az így körülhatárolt beadványon túli készpénzből az első öt évre 10 % kiosztását irányozták elő, amelyből a kezelő tiszt 7, az ellenőr 2, a számadó juhász pedig i %-kal részesedett. Ezzel együtt eltöröltek minden korábban élvezett mellékes jutalmat. A fentebb vázolt százalékos rendszert, amennyiben a tisztek által közösen készített hódoló feliratokból megállapítható, minden érdekelt örömmel fogadni
