Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A zaporozsjei börtönben
A Zaporozsjei börtönben Kinyílt a nagykapu, begördült a gépkocsink. Majd mikor ez bezáródott mögöttünk, kinyílt előttünk a második kapu. Bejutottunk a börtönudvarba. Bevittek egy betonpadlós cellába, letettek a csupasz betonra. Többet hordágyban nem volt részem. Belépett Pluzsnyikov nevű sztársinál /törzsőrmester/ -nevét mig élek nem felejtem el - Papírt ceruzát adott a kezembe.- Familije, imja - otcsesztvo! - mondta parancsolóan. Ezeket az orosz szavakat jegyeztem meg először. Nem értettem, de latinból ismertem a familie szót. Naivan azt hittem, édesanyámat akarják értesíteni ottlétemről, ezért kellett a családom címe: leírtam Pluzsnyikov nézte, nézte a papírlapot, összeráncolta a homlokát, és összetépte. Akkor jöttem rá, hogy a latin írást nem ismeri, el sem tudta olvasni, azt sem tudta mit írtam le. Négy napja semmit sem ettem. Feküdtem a betonon. Jött két rab, és elvittek a fürdőbe. A csak zuhanyozókból álló hatalmas fürdő farácsára fektettek, levetkőztettek, a zuhany alá igazítottak Megengedték a meleg vizet. Jóleső érzés fogott el, ahogy a meleg átjárta testemet. Nem is emlékszem arra, mikor érte testemet utoljára meleg víz. Szappant nem adtak, törülköző sem volt. Megszáradtam, rám adták a hosszú gatyát, és gólyaviszi a fiát fogással vittek Pluzsnyikov után. Folyosólabirintusokon keresztül követtük a sztársinált. Mindenütt foglárok nyitogatták az egyes folyosószakaszokat elzáró ajtókat. Végül egy nagyobb cellában a betonpadlóra fektettek. A két rab és Pluzsnyikov eltávozott, a cella ajtaja bezárult. Tehát megérkeztem. Itt fogok élni, és meddig? Mindig? E gondolataim közepette körülnéztem. A körülbelül 6x8-as cellában, be- deszkázott csupasz vaságyon feküdtek a betegek, a többi huszonnyolc velem együtt a betonon. Fiatalkorúaktól az idősekig minden korosztály képviseltette magát. Az ajtó mellett benzineshordóból készített küböl állt. Miközben szemlét tartottam, a velem szembeni vaságyon ülő rab valamit szólt hozzám oroszul.- Nem értem - feleltem. Erre fejemhez vágott egy 15x20 cm-es deszkadarabot. Valamit mondott, felugrott egy fiatalkorú, és visszaadta a deszkát. Újból hangzott az előbbi pár 80
