Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A zaporozsjei börtönben
szó, és a „nem értem" válaszomra repült fejemhez a deszka. Ez többször megismétlődött. A fejem már sajgott. Béla, ha nem tanulsz meg oroszul, agyonvernek, gondoltam. A verést a cellaajtó nyikorgása szakította meg. Két rab egy rúdra akasztott forró vízzel telt fakádat hozott be. Letették, a rudat kihúzták és eltávoztak. Ezután egy másik rab a karmoskán beadott egy cseréptálkában apró sós halacskákat. Lehetett vagy két marékra való. Ez volt harminckét rab vacsorája. Egy orosz fiatalkorú három szem halacskát adott a kezembe.- Wer bist du-? kérdezte.- Ich bin Ungarn -válaszoltam, felcsillant a remény, hogy meg tudom magam értetni. Elmagyaráztam, hogy szökés közben lőttek keresztül, nem tudok lábra állni. A fiatalkorú azonnal lefordította az általam elmondottakat. A hatás váratlan volt. Az ütlegelőm elmosolyodott, küldött egy csavarásnyi ma- horkát, hozzá Pravdát cigarettapapírként. Nem csavartam még cigarettát. Megmutatták, hogy először az újságpapírból tölcsért készítünk, ebbe szórjuk a zöld színű darált dohányt, a végét lezárjuk és meggyújtjuk. Miközben magyarázták, egy másik rab vattadarabkákat csavart egymásba, addig dörzsölte egy deszkadarabbal a betonon, mig a füst nem jelezte, hogy meggyulladt. Kettévette a vattát, ráfújt, megjelent a parázs. Meggyújtották az ütlegelőmét, majd az én cigarettámat. Tehát indián módra elszívtuk a békepipát. Attól kezdve dohányoztam. A szám teljesen kiszáradt. Adtak egy cseréptálka forró vizet, ennyi volt a vacsorám.- Davaj! Davaj! - hangzott a foglár vezényszava. A cellatársaim vonultak WC-re. Engem felemeltek a kübölre, oroszul parasára fogtak, míg elvégeztem a dolgomat. Hála Isten, a meleg vizes zuhanyozás meggyógyított. Két rab hosszú rudat dugott a küböl füleibe, és azt megemelve kivonultak társaik után. A cellatársak vissza jövetele után megjelentek a fegyőrök, megkezdték a létszámellenőrzést, a proverkát. Sohasem sikerült egyből összeszámolni bennünket. Reggel a cellafelelős kiosztotta a harmincdekás kenyereket, megettük, ittunk rá egy kis forróvizet, ezzel megreggeliztünk. Egy óra múlva jött az orvosnő. Cellánk volt a börtön egyetlen betegszobája. Nem különítették el a különböző betegeket, vérbajosokat, tüdőbetegek és minden más beteg ebben zsúfolódott össze. Edényeinket sem mosogattuk, egy hidegvizes kádban leöblítették. Ki tudja miből ettünk? Az orvosnő odajött 81
