Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

Roppant jól szervezett az orosz börtönrendszer. Bár mást is így tudnának szervezni! „Isten veletek Barátaim !" -búcsúztam tőlük gondolatban.

A második emeletre mentünk. Falhoz állás, várakozás. Aztán a vállamra ütött valaki, majdnem gyengéden, szinte csak megérintette, és intett hogy menjek vele. Mentünk a folyosón, mígnem egy zárka előtt intett, hogy álljak meg. Félrehúzta a zárkaajtón lévő két reteszt.

Kinyílt az ajtó, és én beléptem a szovjet elítéltek hatalmas táborába. Meglepődtem, mert egy kis zárkára számítottam, ezzel szemben egy kb. 10x6 méteres terembe kerültem. Negyven-ötven ember lehetett itt összezárva. Amint becsukódott mögöttem az ajtó, rögtön két fickó lépett mellém, és pergő nyelvvel hadartak valamit. „Malo penyemáju po ruszki"-mondtam /keveset értek oroszul/.

Azonnal kérdezték milyen nemzetiségű vagyok. Azt hitték, hogy az északi részen lévő lett, litván vagy észt területről származom és ott gyakran előfordul, hogy az ottaniak nem jól beszélik az oroszt. Ekkor az egyik megfogta a kezemet és mondta, hogy menjek vele a "pahan" -hoz. Nem tudtam, mit jelent az a szó. Most hallottam először. Aztán rövidesen újabb ismeretekkel bővült tudásom. A pahan, volt a „főnök" a teremben. A nagy rácsos ablak alatt lévő helyen volt az ő magán birodalma. Egész udvartartás vette körül. Én ezt akkor még nem tudtam, csak később jöttem rá, hogy mi van itt.

Amikor a pahan elé értünk, a fickók lenyomtak a földre, hogy üljek le a főnökkel szemben. Egy mosolygós, kellemes arcú 35-40 év közötti féfi volt, ami először a szemembe ötlött, hogy ruházata teljesen elütött a sok eddig látott rongyos, piszkos, koldus öltözettől. Szép, tiszta, virághimzéses, magasnyakú orosz ing, sötétkék, a csizmaszárba gyűrt nagdrág, gyüröttszárú, puha finom bőrből készült csizma volt rajta. Figyelmesen megnézett majd azt mondta: ,Nu szóidat, davai raszkazivai I" azaz: gyerünk katona, meséli!.

Elmondtam történetünket. Figyelmesen hallgatott, majd a következő nagyon érdekes megállapítást tette: Hogy te maavar katona voltál és harcoltál a szovjet rendszer ellen, ez eav kissé szövetségessé is tesz bennünket. Én - mondta- ,hlatnoi" /vagány/ vagyok és így természetszerűen ellene vagyok mindenféle társadalmi rendnek. Te az ellen a rothadt rendszer ellen küzdöttél és most itt vagy köztünk. Nem tudsz jól oroszul, védtelen vagy, nincsen- nek társaid. Én téged beveszlek a mi körünkbe. Más dolgod nem lesz, mint nekem engedelmeskedni és én a társaimmal együtt -itt rámutatott a körülötte üldögélő, heverésző fickókra- megvédelek mindenkivel szemben. Érted?

71