Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

- Ezután megnézte szegényes kis holmimat, adott papírt, mahorkát és megparancsolta, hogy hol adjanak helyet, ahol elhelyezkedhettem. Mihail Szergejevics -ez volt a blatnoj neve- nagyon rendesen viselkedett velőm szemben.

Odahívott maga mellé, egész nap csak mesélnem kellett, hoav mii ven az élet nálunk Európában. Magyarországon.

Ahogy megismertem, mindjobban csodálkoztam ezen az emberen. Feltűnően művelt volt a többiekhez képest. Tájékozottsága sokkal szélesebbkörű volt, mint egy átlag oroszé.

Egy ukrán fiú volt az egyik szomszédom. Velem egykorú lehetett. Ő 10 éves volt, mint ahogy nevetve mondta. A falujában valami lány miatt verekedésbe keveredett a rendőrrel, akinek szintén tetszett a lány. Megverte a rendőrt és ezért kapott egy tízest.

Na, hát ő mondott egyet-mást a pahánról. Elmondta, hogy nagy bandának volt a feje. Sokat raboltak, fosztogattak, főleg nagy állami raktárakat fosztottak ki, nem egyszer fegyveresen és az elrabolt holmikat a fekete piacon értékesítették. Nagyon sok pénz jött így össze. Mihail Szergejevics a szabad életben még szovjet viszonyok között is dúsgazdag ember. Állandóan van látogatója és nap mint nap nagy csomagokat hoznak neki. Az ő büntetése 25 év. Ehhez még a büntetés letöltése után 10 év száműzetés, ami azt jelenti, hogy valahol Távol-keleten kell élnie.

Mihail Szergejevics valahányszor evett, mindig gondolt rám is. Néhány pirogot, zsírban vagy olajban kisült tésztát, főtt kukoricát, darab húst vagy kolbászt, kenyeret adott úgy, hogy valamelyik testőrével odaküldte a helyem hez. Rám mutatott és hangosan mondta: ő a miénk, neki nem hoz senki csomagot. Mindig nagyon megköszöntem az adományokat, mert bizony a börtönkoszt nagyon silány volt. Kétszer kaptunk naponta az úgy nevezett „bolanda"-ból. Ez valamiféle leves volt és reggel 40 dkg kenyeret. A kenyeret egész napra adták, de nem volt mihez beosztani így egyszerre befaltuk.

Nem is volt tanácsos nagyon őrizgetni a kenyeret, mert hamar megnyullott és ehetetlenné vált, mert erjedni kezdett.

így a pahantól kapott ennivaló nagyon jól jött. Ezt az embert azért nem szállították még el, mert újabb ügyekben kellett résztvennie, vagy mint tanú, vagy mint vádlott. Szergej csak nevetett a hatóság erőlködésén és mindig azt mondta, hogy ő rendelkezik olyan kulccsal, amely akárhány börtönajtót kinyit.

72