Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A különleges lágerben

- Becsületszavamra hetvenkét óra múlva hazamenhek! - ígérte az őrnagy.

Elszállásoltunk. A söntésben a padlóra terített szalmán kaptam helyet.' Kézmosás után rögtön az étterembe hívtak vacsorázni. Pincérek szolgáltak fel. Rántott szelet, pirított burgonya, csemegeuborka és egy krigli sör volt a vacsora.

Faggattuk a felszolgálókat, hogy hol vagyunk, de nem válaszoltak. Némán végezték feladatukat. Úgy tűnt megtiltották, hogy szóba álljanak velünk. Aznap este nehezen aludtunk el. Az öröm túl sok volt egyszerre, hogy símán elviseljük.

Reggeli után orvosi vizsgálaton estünk át. Több fogolytársunknál trachomát vélt az orvos felfedezni. Futótűzként terjedt a hír, hogy karantént rendelnek ef. Csak ez hiányzott, gondoltam, legalább két héttel később engednek el.

A teraszon körülfogtuk az őrnagyot.- Ha érkezésünktől számított hetvenkét órán belül nem mehetünk haza, akkor kitörünk! Hiába állnak körben a bokrok mögött a kiskatonák a „gitárral", akkor is megyünk! - esett neki az egyik pesti fiú.

Ne essenek pánikba! -szólt nyugodtan az őrnagy. -Már intézkedtem, délutánra ideér egy szemspecialista, ö dönti el újabb vizsgálat alapján, hogy lesz-e karantén, vagy sem. Legyenek nyugodtak, mindent elkövetek, hogy szavamat tartsam.

Délután helikopteren érkezett egy idős hölgy. Mindenkit megvizsgált. Kijelentette, szó sincs trachomáról, huzattól gyulladt be a szemünk. Kaptunk pe- nicillincsöppöket, háromóránként egymásnak csepegtettünk,, hogy mielőbb indulhassunk.

Az őrnagy Ígéretét betartotta, november 23-án hajnali négykor teherau• ■ •

tokkal a nyíregyházi állomásra szállítottak minket. Utazási igazolványt, harminc forintot /Obsitot/, hadifogolyigazolványt adtak, ez utóbbi tanúsította, hogy hadifogolyként tértünk haza. A váróteremben egy idős néni látta egyenruhánkat, megkérdezte:- Maguk bányászok?- Igen - válaszolta valaki. - Ki szén, - ki arany, - ki rézbányász.

Személyvonattal utaztunk Debrecenig. Az utazási igazolványunk csak arra

szólt, vonatunk nem is közlekedett tovább. Át kellett szállnunk. Kiszálltunk. Az állomás akkor még nem volt újjáépítve. Nekem segítettek a lépcsőn lemenni. Hatalmas tömeg várt bennünket, hírünk már eljutott ide. Kérdés kérdést követett.

136