Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A zaporozsjei börtönben
konvertibilis fizetőeszközt. Voltak, akik csak a rajzot, mások a rajztól a tűszúrásig mindent egyedül csináltak. A megrendelő kívánsága szerinti testrészre tetováltak, mellre még nőknél is, combra, karra, hátra, vagy éppen a nemi szervre. A rajzot lila tintaceruza segítségével átkopírozták a kívánt testrészre, majd becsempészett három igen vékony, összekötözött tűt égő vattával sterilizálták, és túsba mártották. A tust a cellában koromból, vagy különböző tintaceruzák beleiből gyártották. A rajzolat folyamatos vonalvezetését úgy érték el, hogy az első szúrás után a tűt mindig az utolsó szúrásba helyezték. A tetoválás fájdalmat okozott, a páciensek sziszegtek a művelet alatt. Utána ingből szakított ronggyal kötözték be, két-három napig maradt duzzadt a rajzolat. Láttam remekműveket, de többnyire silányul sikerültek. A rajzok témája széles skálán mozgott, a pornográfiától a tengerészéletig. Egy vornő a combjára felfelé kúszó hímvesszőt, egy férfi a fenekére napozó nőt, vagy a másik a kártyaadósság törlesztéseként a hímvesszőjére legyet tetováltatott. A bűnözők okosabb rétege 1947-től már nem tetováltatok, rájöttek a tetoválás alapján hamarabb azonosíthatók. Ebből ragadványnevek is származtak: Iván Raszpisznoj /Iván a tetovált/. Hetenként lefürösztötték az összes börtönlakót. Két napig reggeltől estig ontották a melegvizet a zuhanyok. A ruhaneműt a fürdő előterében fertőtlenítésre adtuk le. Utána a borbélyok szürkés, végtelenül büdös folyékony szappant kentek a fejünkre, és leborotválták az összes szőrzetet a fejünktől a talpunkig, kivéve a lábszárunkat. Végül a szőrös szappant a váltunkra kenték. A zuhany alatt azzal kellet végigmosakodnunk. A fürdés tíz percnél tovább nem tarthatott. A kijárati folyosón kaptuk vissza a fertőtlenített ruhánkat. Vizesen kapkodtuk magunkra. A tetvek megmaradtak, a heti egyszeri fürdés nem volt elegendő, és nem megfelelően végezték a ruha fertőtlenítését sem. Cellatársaim legalább naponta megmoshatták arcukat, de engem senki sem mosdatott. Fürdeni, két mondvacsinált ápolónő, rabnő vitt, hordágyon. Ők mostak le. Együtt fürödtem a rabnőkkel. A szokatlan helyzet engem zavarba nem hozott, a negyvenöt kilómnak a mezítelen női testek látványa különösebb élményt nem jelentett. A közös fürdőzések alkalmával láttam tetoválásokat a nők különböző testrészein: mellen, hason, fenéken, combon. A nagyon gyenge koszton és a tetveken kívül sokkal jobban legyengítették a rabokat a parazita poloskák. Degeszre szívták magukat vérünkkel. A tet87
