Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A zaporozsjei börtönben
A betegszoba lakói állandóan cserélődtek. Unalmas napjainkat az új rabok érkezése, vagy a kihallgatásokról visszaérkezők elbeszélései tették változatossá. Az újonnan érkezett köteles volt beszámolni, miért került börtönbe. A kihallgatásról, vagy tárgyalásról visszajövök pedig az ott történtekről adtak számot. Rögtön tanácsokat is kaptak, hogy viselkedjenek, mit mondjanak a legközelebbi tárgyaláson, illetőleg a kihallgatáson. Takarodó után élménybeszámolókat tartottak. A tolvajok, betörők élményei és bűntetteik elkövetéséről szóltak. A zsebes a pénztárcák kivételének technikáját magyarázta, a betörő az ajtók zárainak felnyitásával kapcsolatos tudnivalókról beszélt. A „böröndös" a vonaton zsákmányolt bőrönddel való leug- rást magyarázta, hogyan lehet a vonatról a leugrást a legcsekélyebb sérüléssel megúszni. Értékeket nem emlegettek, pár rubeles ügyek voltak ezek. Figyeltem őket. Megfigyeltem, mikor beszél egyes szám első személyben, mikor harmadik személyről. Lassacskán felépítettem magamban az orosz nyelvtant. Természetesen a latinhoz viszonyítottam. Fél év múlva folyékonyan beszéltem oroszul. Egy napon egy Vologya nevű, középmagas, enyhén őszülő férfit vezettek hozzánk. A szikár, furcsa tekintetű rabbal jött az orvosnő is. Olga Szpiri- donovna kérte a cellabelieket, hogy etessék Vologyát, mert elmebeteg és nem képes egyedül enni, egyszerre akar mindent felfalni, teletömi a száját, a levest a fejére önti stb. Vologya megjelenése megváltoztatta egyhangú rabéietünket. Ebéd előtt került hozzánk, és ebédnél már produkálta is magát. Levesét egyből a fejére borította. Másnap az egyik szifiliszes vállalkozott etetésére. Valogyja kivette a kezéből a cseréptálat. Kitört a nevetés, de látszott rajtunk, hogy félünk. Mi lesz ha kitör rajta a dühroham. Este odahívtam mellém és féloldalt fekve raktam szájába a kenyérdarabkákat. Elfogadta. Naponta vitték Valogyját az ügyészhez kihallgatásra. A „börtönhírmondó" szerint villamoson zsebmetszés közben bukott le, amikor felesége takarása mellett pénztárcát emelt ki az egyik utas zsebéből. A feleségének sikerült meglépni. Valószínűleg több bűncselekményt akartak még rábizonyítani, azért hallgatták ki nap mint nap. Érdekes zárkózott egyéniség volt, nem tudtunk meg róla semmit. Körülbelül fél évig tartottak az ideiglenes börtönben. Már azt is tudtam, hogy a várost Zaporozsjének hívják. Csakhamar átszállítottak a németek által lerombolt 1947 elejére újjáépített börtönbe. Ott a foglyokat betegségük 83
