Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A zaporozsjei börtönben

szerint elkülönítve helyezték el. Egy epilepsziással, egy gyomorbeteggel és Valogyjával kerültem egy cellába. Még három új beteget tettek hozzánk. Eleinte a betonon feküdtem az epilepsziás mellett, mert az ágyakat csak később hozták utánunk.

Az epilepsziás nyugodt, békés ember benyomását keltette. Miért került a frontot megjárt katona börtönbe, nem beszélt róla. Gyakran érte el a roham, ilyenkor a fejét kellett lefogni, nehogy megsérüljön. Roham alatt a szája habzott. Utána sokáig aludt, felébredve nem emlékezett rosszullétre.

Egy napon közölték Valogyjával, hazaengedik. Alig észrevehető mosoly suhant át a tekintetén.

Dél felé szólították. Késő este belökték az ajtón. Szemei vérben forogtak.- Ja jesso nye szigyil, i szigyit nye budu! - Még nem ültem és nem is fogok! kiabálta, és rabszokás szerint fel és alá járkált.

Kiabálva, sétálva töltötte az éjszakát. Hajnalban anyaszült meztelenre vetkőzött, összecsinálta magát, és a bélsárt magára kente, bemázolta a falat. Kezében tartott egy darab kenyeret, a másikban egy darab bélsárt, szagolgatta mind a kettőt, de nem tévesztette el, csak a kenyérbe harapott. A bűz kibírhatatlan volt.

Aki tehette felugrott, a fal mellé húzódott. Kórusban kiabáltunk segítségért.

A fegyőr kinyitotta a karmoskát, hasát fogva hahotázott. A színjáték három órán át tartott. Jött egy szerzsánt, és kivezette Valogyját. Még aznap jött egy beteg hozzánk, aki a fürdőben találkozott vele tőle tudtuk meg, hogy a khe- roszni rabkórház elme osztályára szállították Később, már a lágerben hallottam, hogy ónnal fél év múlva megszökött. Igaza volt, nem ült.

Az átszállítást követően az új börtönben meglátogatta a cellánkat a börtön felügyelő ügyész. Egymás után kikérdezte a rabokat: miért Ítélték el, mennyire, a büntetés letöltésének mi a kezdete és vége. Jogerősen elítéltet nem tarthattak börtönben, munkatáborokba kellett azokat elszállítani. Ennek a végrehajtását ellenőrizte. Hozzám érve az ügyészt kísérő Pluzsnyikov megszólalt.- Ezt ne kérdezd, ez egy magyar, egy szót sem tud oroszul - és már tovább is akart állni. Erre megszólaltam, oroszul mondtam el adataimat, mindazt amit tudtam az elítélésemről.- Job tvoju maty! - kiálltott fel Pluzsnyikov a meglepetéstől. -Fél évvel ezelőtt egy szót sem tudott a nyelvünkön. Ez volt az első találkozásom az ügyésszel. 84