Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
mint mi, majd csak utoljára fogják hazaengedni az embereket a fogságból, stb Csak Wamza higgadt szavára állította le a szövegözönt. Wamza intézkedett, hogy a szanitéc jöjjön és hozzon rendbe minket. Sárosit kioktatta, hogy igazságtalanul járt el velünk szemben, mert igenis a fogolynak nem csak joga, de kötelessége is szökni. Igáz, csak háború idején van előírva, hogy a lehetőségekhez képest a fogságba esett katona köteles a legrövidebb időn « * * belül megkísérelni a csapatához való visszajutást, de szökéshez való jog a hadifogoly részére mindaddig fenn áll, míg hazájába nem szállítják. Sárosi kissé megszégyenülten hallgatta Wamza kioktatását, nem mert ellentmondani, mert arra gondolt, hogy Wamza ha megharagszik, könnyen elintézheti, hogy egy munkacsapatba helyezzék át. Ezután végig el kellett mondanunk, hogy merre-hol jártunk, milyen viszontagságok között. Ezután Wamza tudtunkra adta, hogy addig míg más parancsot nem kap az oroszoktól a fogdában kell maradnunk. Most minden esetre fertőtlenítőbe és tüdőbe kell mennünk. Ennek megtörténte után a fogdába visszatérve sajgó testrészeinket tapogatva vártuk a jövőt. Másnap megkezdődött a kálváriánk. Reggel a láger politikai tisztjéhez kísértek bennünket. Először engem hívott be. Nagyon részletesen kikérdezett az elmúlt időszak összes eseményéről. El kellett mondanom, hogyan szöktünk meg a bányából, hogyan jutottunk el Vinnyicáig. Mindent jegyzőkönyvbe vett és alá kellett írnom a jegyzőkönyvet. Ezután engem visszavezettek a fogdába. Jenő volt a második a kihallgatásban, majd Bandi következett. A kihallgatás után Jenőt is azonnal visszakísérték a fogdába, így ő sem tudott Bandival beszélni. Végül mindhárman együtt voltunk. így egymás között elmondtuk, hogy ki, mit vallott. A vallomásunk alig tért el egymástól, már előző este megbeszéltük, hogy mit fogunk mondani, így eddig minden rendben levőnek látszott. Aztán még két alkalommal ismétlődött meg a kihallgatás. A fogdában nehezen teltek a napok. Esténként volt brigádtársaink lopakodtak a fogda ablakához és érdeklődtek. Gunszt Feri is eljött és nagyon sajnálta, hogy nem sikerült a szökés. Elmondta, hogy a bánvabeli oroszok is mind értünk drukkoltak és bíztak abban, hogy hazajutunk. Sajnos nem sikerült a nagy vállalkozás. Feri elmondta, hogy szökésünk nagy port vert fel és teljes izgalomban volt a láger. Egyesek szerint már hazaértünk, mások halálhírünket terjesztették azzal, hogy szökés közben biztosan lelövöldöztek bennünket. Majdnem hat 65
