Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
semmi baj.! Aztán ez a különös hatosfoaat elindult a peronon és az ott várakozó vonat felé. Az egyik katona a „konduktorral" /kalauz/ elintézte, hogy egy teljesen üres kupéba helyezkedhettünk el. A kalauz nem nagyon akart eleget tenni a katona követelésének, mert a kép nam azt mutatta, hogy mi veszélyesek lennénk, látván, hogy a letartóztatottak támogatják az őrszemélyzet parancsnokát. Oroszországban semmin sem lepődnek meg az emberek és a végén csak kiparancsolta a kupéból az odatelepedett civileket. A sztarsinal hamarosan elaludt. Mi is lenyitottuk az ülés háttámláját és így fekhelynek alakítottuk át azt. Az egyik katona az ajtó mellett foglalt helyet, mint őrszem, míg mi valamennyien elhelyezkedtünk az alváshoz. Nem tudom mikor indult el velünk a vonat csak arra ébredtem, hogy meghallottam a kerekek ütemes csattogását és éreztem a vagon ringatását. A kupéban gyér volt a világítás és ahogy lenéztem a fekhelyemről, láttam, hogy mindenki alszik, még az ajtónál ülő katona feje is előrebukott és ő is azt hiszem mély álomba volt merülve. Aztán újra elaludtam, de nem alhattam túl mélyen, mert kétszer is hallottam félálomban, hogy a vonat megállt, a kupéba beszűrődött a le és felszálló emberek hangja.Végül újra csak akkor ébredtem, amikor a vonat Kievbe ért. Itt át kellett szállnunk egy másik vonatra, amely csak késő déltájban indult. Egy darabig a pályaudvar várótermében üldögéltünk, ettünk majd cigarettáztunk. A parancsnok is helyre jött és másnaposán sóhajtozott valami innivaló után. Érdeklődött, hogy van-e még valamicske pénzecskénk, mert ha ő nem ihat egy üveg sört, rögtön meghal. Hát, hogy ne haljon meg, mert nagyon rendes volt eddig velünk szemben, az eltitkolt pénzünkből egy ötven rubelest adtam neki. Röviddel ezután négy üveg sörrel és két doboz cigarettával tért vissza. Nekünk hármunknak két üveg sört és egy doboz cigarettát adott, ő magának megtartotta a másik két üveg sört és csak a cigarettát adta a katonáinak. Abban spekulált, hogy a sört megissza maga és majd cigarettát kér, ha rá akar gyújtani. Ez az állomás már nagy forgalmú volt. Rengeteg ember batyukkal, csomagokkal várt az indulásra. Aztán beállt a Poltava-Harkov felé közlekedő vonat. Ezen a vonaton már a parancsnok intézkedése folytán mindjárt kaptunk külön kupét. Nagyon zsúfolt volt a vonat, tele utasokkal úgy, hogy nekünk szinte luxos-kényelmünk volt a külön kupéban. A központi pályaudvarról -mert oda érkezetünk be Vinnyicáról- kelet felé haladt velünk a vonat az indulás után. Hamarosan a Dnyeper hídon ment át 62
