Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

elveszik tőlünk, nehogy eav úiabb szökéshez leaven alapunk. Igazat adtunk neki. Megkérdeztem, hogy mit venne a pénzen, ha neki adnánk. Felcsillant a szeme és azt mondta, hogy venne egy kis vodkát, Kazbek cigarettát, kolbászt és savanyú uborkát. Megmondtam neki, hogy mennyi a pénzünk. Hát nem nagy gazdagság, talán egy liter vodka meg kevéske ez-az kikerül belőle.

Miután mi magyarul egymás között gyorsan megbeszéltük a dolgot, és teljesen logikus volt a sztarsinal érvelése, hogy el fogják kobozni tőlünk a pénzt, átadtam neki. A két újonc-katona kimeredt szemmel figyelte ezt a diskurzust a félelmetesnek lefestett fasiszták és parancsnokuk között.

Látták, hogy mi úgy viselkedünk egymás között, mint régi bajtársak lennénk és most a sors úgy hozta, hogy az egyik rossz fát tett a tűzre és a másiknak kell őrizni, de azért egyik sem haragszik a másikra, egyik türelmesen várja a büntetését, a másik a kötelességét teljesíti, mert őrzi.

Ez még nem nagyon ment az ugyanolyan kopaszra nyírt fejű újonc-katonának fejébe, mint ahogy a mi fejünk feldolgozta ezt a szituációt.

Itt bizonyos fokú katona-szolidaritás alakult ki. Az egyszerű katona, a győző nem áll bosszút a legyőzöttön. A háború alatt csak azért ölte meg egyik a másikát, hogy maga életben maradjon. Most az egyszerű volt frontharcosok között már nincs ellentét, csak egyfajta együttérzés a rabságban lévő leavö- zöttel szemben akire még szörnyűségek várnak, de nincs ereje megmondani a győzőnek. így próbáltam filozofikusan megmagyarázni magamnak a sztarsinal magatartását, aztán a végén beláttam, hogy nem a nemeslelküség vezérelte, hanem az alkohol szeretete volt a fö ok. Sebaj.

Aztán eltűnt a mi sztrasinánk. Még nem sötétedett be és az állomáshoz közei volt egy piactér, ahová a mi gazdánk eltűnt. Majd aztán csak előkerült, eléggé virágos hangulatban, de megjött. Meghozta az ígért árukat. A literes üvegből már hiányzott vagy 2 deciliter, aztán a maradékot hatfelé osztotta és hamarosan kiürült az üveg. Haraptunk hozzá uborkát, kolbászkát, szagoltuk a savanyú, fekete kenyeret. Nekünk csak annyiban ártott meg a szesz, hogy hamarosan elálmosodtunk, azonban a mi derék sztarsinánkon kifogott. Eleinte csak dudolgatott, aztán vad nótába kezdett és járta a táncot egymagában a váróterem közönsége előtt. Aztán elcsendesedett, leült mellénK és egyre mondogatta Jó fiúk, ió fiúk az Isten őrizzen benneteket /" Az idő eljárt, a kiskatonákkal neki készülődtünk, hogy beszálljunk az állomásra betolatott vonatba. Jenő hozzám fordult: Bandi vigye az elemózsiás zsákot, mi ketten támogatjuk a főnököt, mondd meg a kiskatonáknak, ne féljenek, nem lesz

61