Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

ez nagyon rendes volt tőle-, hogy a társunk még a kórházban van, de hamarosan ide fogják hozni.

Megnyugodva vettük tudomásul ezt a hírt. Bandi tehát gyógyuló félben van, és hamarosan találkozunk vele.

Ezután egy sztarsinal kíséretében a konyha-ebédlő épületéhez mentünk. A sztarsinal elmondta az ottani főnöknek, hogy kik-mik vagyunk és adjon munkát nekünk. Az orosz katonák, szakácsok kicsit furcsán nézegettek bennünket azok után, hogy a sztarsinal azt is kilátásba helyezte, hogy nekik kell szemmel tartaniuk bennünket, mert ha lelépünk, úgy őket fogják megbüntetni.

Miután ő elment, a főszakács vagy konyhafőnök /?/ megkérdezte, hogy tudunk-e oroszul? Mire azt válaszoltam, hogy csak pár szót tudunk pl. mjaszo, kása, szup, hieb, szahar, riba /hús, kása, leves, kenyér, cukor, hal/ és hogy „Dáj" /adj/. A főnök jót nevetett, megértette a célzást és mivel délre járt az idő, azt mondta, hogy hamarosan ebéd lesz és akkor ehetünk annyit amennyi belénk fér. Addig pedig álljunk neki fát fűrészelni. Egy fiatal katonakukta jött velünk és megmutatta, hogy hol kell dolgoznunk.

Ott már három orosz volt, akik a fát vágták. Ezektől aztán megtudtuk, hogy ők is fen vitettek, és nappal a fát kell vágniuk, este pedig a fogdába kell bevonulniuk. Hamar összebarátkoztunk a három fiúval. Az volt a bünük, hogy valahol vodkára tettek szert, berúgtak és részegen összeverekedtek az őket igazoló járőrrel. 30 nap volt a fenyítésük. Adtak egy hosszú-fűrészt és nekiláttunk mi is a farönkök feldarabolásához. Négyen húztuk a fűrészeket és egyikünk hasogatta a levágott darabokat. Vidáman ment a munka ebédig.

Aztán, hogy a laktanyában tartózkodók megkapták az adagjaikat, minket is beszólítottak. Nagy adag sűrű, zsíros leves, olajjal leöntött hajdinakása, hal és kenyér volt az ebéd. Olyan bőséges volt az adag, hogy repetáért nem is jelentkeztünk. Ebéd után egy kicsit lazítottunk az árnyas fenyők alatt, aztán nekiláttunk újra a munkának. Aztán jött egy kiskatona és kettőnket Jenövei behívott a konyhára. Ott az a munka várt ránk, hogy a főzőüstöket kellett tisztára mosnunk. A leveses üst alján vagy 3-5 liternyi sürü leves, a kásafőző üstből egy vödörnyi kását kapartunk le.

Micsoda kincs ! -és pont most nem tudunk többet már enni.

Megkérdeztem az egyik szakácstól, hogy mit csináljak a maradékkal. Azt mondta, tegyem a polcra, majd jönnek a nagyevők és azok eltüntetik.

Estig dolgoztunk még a kondérok kimosogatása után, majd egy katona kíséretében mind az öten a fogdába vonultunk. A vacsoránkat már a fogdá56