Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
ban kaptuk meg. A három orosz fiút egyik zárkába, mi kettőnket a másik zárkába csuktak. Végignyújtóztunk a kemény deszkákon, de jóllakottan, tele hassal aludtunk el. Reggel az ébresztő után mosdás, majd a fogdaparancsnok kíséretében a laktanya borbélyhoz kellett mennünk. Lenyírták nullás géppel a hajunkat és megborotváltak bennünket. Ezután a konyhai és a szokásos munkát végeztük. Nagyon jól éreztük magunkat, ennivalónk volt bőven, nem bántott bennünket senki, az orosz fiúk megosztották velünk a mahorkáiukat. nem tekintettek bennünket másnak, mint saját magukat. Beszélgettünk. Fiatalabbak voltak mint mi, és ujjoncok a hadseregben. Nem vettek részt a háborúban és annak dacára, hogy mi hadifoglyok voltunk. mintha eav kicsit felnéztek volna ránk. Kérdezgették merre voltunk a fronton? Amikor azt hallották tőlünk, hogy mi csak Magyarország területén harcoltunk még barátságosabbak lettek hozzánk. Ők elismerték, hogy a hazánk területén a harc jogos volt részünkről, hisz mindenkinek kötelessége megvédeni saját országát. De nem bocsátkoztunk bonyodalmas politikába a fiúkkal, mert sok olyan kérdés lett volna, amit ők úgy sem tudtak volna megérteni vagy felfogni. Már egy hete voltunk ebben a laktanyában, amikor megjött Bandi. Javában vágtuk a fát, amikor engem hívatott a kapitány. Mikor beléptem a szobába és levettem a fejemről a sapkámat, /így kellett/ Bandi ott ült egy széken. A kapitány próbálta őt is kihallgatni, de nem jutott dűlőre. Nem mondta meg neki, hogy mi már itt vagyunk, és amikor én beléptem, Bandi majdnem leesett a székről meglepetésében. Főleg abból állt a kihallgatás, hogy Bandi személyi adatait kellett tisztázni és azt, hogy egészséges, panaszmentes. A kapitány azt mondta, hogy vigyem magammal dolgozni és viselkedjünk a továbbiakban is ilyen példamutatóan. /I/ akkor ő majd jó jellemzést ír rólunk és nem lesz túlságosan szigorú a büntetésünk. A szobából való távozás után a folyosón összeölelkeztünk. Az orosz „haverok" amikor megtudták, hogy az új társunkat oroszul Adréjnak hívják, egyből becenevén: Andrjusának nevezték. Bandi elmesélte, hogy a kórházban nagyon jól bántak vele. Az orvos valami vágást ejtett a lábán és ezen a seben át kitisztult a seb. Kenegették és porozták a lábát, sajnos nem tudott velük beszélgetni és így nem sokat tudott meg. Este aztán a fogdában újra megtárgyaltuk dolgainkat. 57
