Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
vel mi is rágyújtottunk. Nagyon szerettem volna megszerezni ezt az ősi és mindig működő öngyújtót. Megkérdeztem a sráctól, hogy eladja-e? Hallani sem akart róla. Nem is erőltettem tovább a dolgot, elindultunk a megadott irányba a vízlelő-hely felé. Hamarosan megtaláltuk a gyár, inkább valamikori gyár udvarán azt a helyet, ahol valamikor fúrt kút, vagy valami csoda folytán épen maradt vízvezeték csőcsonkjából csordogált a víz. A gyár egyébként egy üveggyár volt, mert rengeteg összetört üvegcserép volt mindenfelé és még voltak olyan helyek, ahol sorba rakott befőttes vagy konzerves üvegek halmazai álltak. Megtöltöttük csajkáinkat es egy ép 5 literes üvegben is vittünk vizet. Bandi már öszszeszedett annyi száraz gazt, hogy megkezdhettük az előkészületeket a vacsora készítéséhez. A fűcsomós tüzelés szintén orosz lelemény. Ha egyszerre csak úgy lazán dobja az ember a tűzre a gazt, az pillanat alatt elég. Először a megszedett száraz tüzelőanyagból tégla nagyságú fűcsomo- kat gyúrtunk, azt egy erős indával átkötöttük és kész volt a lassan égő fűcsomó. Az olyan helyeken tüzelnek így, ahol nagyon kevés vagy egyáltalán nincs más tüzelőanyag. A romok között már faanyagot nem lehetett felfedezni. Azt az évek során már mindet összeszedték és vagy eltüzelték vagy újra felhasználták a „lakás" kialakításához. Ahogy a Nap kezdett lefelé ersz- kedni mind több ember jött - férfiak, nők -a város felöl. Mivel nem közvetlenül az út mellett voltunk,így csak futó pillantással,minden érdeklődés nélkül vették tudomásul jelenlétünket. Úav látszik itt mindennapos volt a magunk faita vándor megjelenése. Aztán mind több helyen szállt a füst az összetákolt építményekből az ég felé. Megélénkült a környék, asszonyok mentek a vállukon átvetett rúddal, amelynek a két végén vödörré kinevezett bádog edények himbálóztak, ahhoz a helyhez, ahonnan mis is hoztuk a vizet. A férfiak itt-ott kisebb csoportokba összeverődve, vagy a falak tövében üldögélve cigarettáztak, beszélgettek. Miután mi már túl voltunk az előkészületeken, unottan üldögéltünk, de azért egy bizonyos belső feszültség volt bennünk. Vajon nem zavarnak el bennünket innen az állandóan itt lakók? Megtűrnek-e vagy nem? Egyszerre csak két férfi indult el felénk. Odaértek hozzánk. „Zdrovje" -köszöntöttek minket. Mi visszaköszöntünk. Odajöttek egészen közel és leguggoltak. Ez is olyan szokás ami csak keleten van divatban. A szokásos ki vagy -mi vagy kérdések után javasolták, hogy maradjunk itt Cserkassziban, itt is van munkaalkalom és még ha szerencsénk van a munkás-szálláson is kaphatunk helyet. Úgy tettem, mintha nagyon érdekelne a 41
