Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

dolog, kérdezgettem őket, hogy mégis milyen munkák vannak, hogy fizetnek, a városban drágaság van-e és hasonlók.

Aztán őróluk kezdtünk beszélni. Feltettem a kérdést, hogy ők miért laknak még mindig ilyen körülmények között? Miért nem költöznek be a városba az új lakóházakba? Hogy élnek télen? Azt válaszolták, hogy a télen már nem fognak itt lakni. Addigra annvi lakás készül el. hoov a családosok biztosan fognak eov szobát kapni. Ők tulajdonképpen Kievből és annak környékéről jöttek ide, mert arrafelé még nehezebb a megélhetés, a lakás pedig teljesen kilátástalan. Itt ezekben a viskókban azért vannak, mert nyáron itt ki lehet bírni, a keresetből is többet félre lehet tenni, ha majd az új otthonukba költöznek lesz egy kis induló pénzük. Miután látták, hogy nem vagyunk veszélyesek, meg azt is, hogy a kis szegénységünkben hozzájuk hasonlóak vagyunk és az idő is eljárt, elköszöntek és magunkra hagytak bennünket.

A közben megfőtt szerény vacsoránkat elfogyasztottuk és a várva-várt pihenőre tértünk. Elhelyezkedtünk egymás mellett a vackunkon. Igaz, hogy hálószobánkba beragyogtak a nyári éjszaka hunyorgó csillagai, de a frissen tépett zöld fü és gaz illatában mély álomba merültünk. Már világos volt, amikor Jenő -aki elsőnek ébredt közülünk felébresztett bennünket. Hamar tüzet raktunk, vizet forraltunk és a felforrt vizet szürcsölve, cukrot rágcsálva megreggeliztünk. Aztán felcihelődtünk és zsákjainkkal a hátunkon nekiindultunk a város felé vezető útnak. Útba ejtettük a gyár udvaron lévő kutat, ahol megmosakodtunk. Jól esett a tisztálkodás, már a hatodik napja voltunk úton és most először tudtunk kedvünkre megmosakodni. A hideg víz felfrissített bennünket és vidám léptekkel meneteltünk. A városba beérve az egyik járókelő nőtől megkérdeztem, merre van a piac. Miután elmagyarázta, hogy hol találjuk meg, nekivágtunk. Itt a városszélén még csak alacsony, bádogtetős, elég leromlott állapotban lévő házak voltak. Ahogy beljebb kerültünk a városba mind gyakrabban láttunk úi. emeletes lakóházakat, amelyek még kívülről be sem voltak vakolva. Az ablak es ajtó festetten nversfából. Látszott, hogy rohammunkával készült házak ezek Brijankában volt szerencsém ilyen ház belsejét is megismerni. Teljesen azonosak voltak egyébként a fogolytábor barakkjainak elrendezésével. A tégla alapterületű házakba két bejárat volt. Az épület közepén egy hosszú folyosó. A folyosó végében a közös konyha, a folyosóról jobbra-balra nyíltak az egyszobás lakások. Egy család - egy helység. A WC. a házon kívül volt megásva, nem egyszer két vagy négy ilyen ,lakóháznak" egy nagy közös latrinája volt. Szovietszkaia szocialiszti- cseszkaia kultúra!... Az utcán, amelyen mentünk, még látszott, hogy valami42