Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - Az utolsó napok

munkájáról. Néhány orosz tiszt érkezett egy orosz dzsippel. /Ezeket egy kis teherautó követte vagy 10-12 katonával/. Leugráltak az autóról és kezdtek bennünket egy csapatba terelni. Miután ez megtörtént, eav fiatal orosz, aki törve beszélt maavarul -valószínű Kárpátalia-i ruszin volt -és most a Vörös Hadsereg egyenruhájában harcolt ellenünk, így kiáltott felénk: ,Kilépni aki van nyilas, fasiszta a szomszéd kilökni sorból, a nyilas fasiszta". A fekete egyenruhát, Bilgeri-csizmát, zöld nyakkendőt viselő nyilasok lassan léptek ki a csapat elé. Lehettek vagy húszán. A tolmáccsá előlépett kis orosz megparancsolta nekik, hogy vegyék le a csizmájukat és a zubbonyukat. A nyilasok lassan vetkőztek. A minket géppisztolyokkal körbevevő katonák közül hárman megkezdték az újabb motozást, mert az első fogságbaejtők már megko- pasztottak mindenkit. Ezután ötösével a közeli romház falához kísérték, és minden teketória nélkül agyonlőtték sorban őket. Ezután a köztünk álldogáló sötét egyenruhás rendőr, postás, vasutas, villamoskalauz féléket kezdték kirángatni. A csoportunkban -hála istennek- volt egy őrnagy /ha jól emlékszem vezérkari tiszti hajtókája volt/ aki tudott oroszul és bátran az ott álló orosz tisztekhez ment. Tisztelgett és bemutatkozott. Az oroszok meglepődve hallgatták az oroszul folyékonyan beszélő magyar tiszt szavait, majd valami parancsot kiáltottak a katonáknak, akik abbahagyták a sötét egyenruhások kiválogatását. Lám a barbárság és tudatlanság! Ha nincs jelen ez a bátor, örökre ismeretlen nevű vk. tiszt és nem lép közbe, a mészárlás tovább folyik és az ártatlan félcivilek is áldozatul esnek.

Ezután az orosz tisztek a magyar őrnagyot nevezték ki a csoport parancsnokává és megparancsolták, hogy fordítsa le nekünk az ő parancsaikat. Körülbelül ezt mondta a rangidős orosz tiszt: ,A/e gondoljátok magyarok, hogy számotokra véget ért a háború! Jóvá kell, hogy tegyétek a Szovjetunió ellen elkövetett bűnöket! Most egy fogolytáborba mentek, ott pihenőt kaptok és aki önként jelentkezik az úi Mag var Hadseregbe az Berlinig hajtja a fasisztákat a Vörös Hadsereggel karöltve! Aki nem akar harcolni velünk, az megy SzibériábaI Ott fog dolgozni míg meg nem döglik! Más választásotok nincs! Vagy győzelmes hazatérés az új hadsereggel vagy szégyenteljes kényszermunka és halál Szibériában!" Ezután ötösével sorakoztunk, a gép- pisztolyos oroszok közre fogtak bennünket, majd újabb parancs: „Figyelem! Az ötös sorból engedély nélkül kilépni tilos! Aki ezt megszegi, arra az őrség figyelmeztetés nélkül tüzet nyit! Lépés indulj!" A menet megindult a Sas hegy mellett Budaörs felé... Nagyon lassan haladtunk, mert sok volt a sebesült. A kivérzett, kimerült embereket karonfogva vonszoltuk magunkkal, mert meg10