Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl

szovjet hadsereg hadizsákmányként szerezte". Ezért mondja rájuk a lágeri humor, hogy ellopott holmik.

Felejthetetlen élményben volt részünk, amikor Marika Rökk-kel a Kék Duna keringő c. filmet vetítették. Könnyed, zenés filmben a főszereplő, Marika Rökk magyarul énekelte az „Érik a hajlik a búzakalász" című dalt. Mi magyarok könnybe lábadt szemmel néztük végig. Eszünkbe jutott az otthon, a haza, a rónaság, a dunántúli dombok, pedig nem volt nap, hogy ne emlegettük voina.

Egy-két nevezetes rabbal is szeretném megismertetni az olvasót. Lábamat 1951. nyarán feltörte a vászonbakancs, kezelésre jártam a kórháznak titulált barakkba.

Ott ismerkedtem össze Nikolajevics Zejcevvel -ha jól emlékszem a vezetéknevére, felcserként dolgozott. A Szovjetúnió kétszeres hőse, a brjanszki erdőben partizánként harcolt, a háború előtt tanító volt. A háború befejezése után őrnagyi rangban került a „Frunze" katonai akadémiára. Egy előadás szünetében bátorkodott kijelenteni, hogy a háború kezdetén a németek fej- lettebbb haditechnikával rendelkeztek, mint a Szovjetúnió. Valakinek e kijelentés nem tetszett, és elküldték közénk, tíz évi időtartamú átnevelésre.

A másik híresség Szása névre hallgatott, sajnos a vezetéknevére nem emlékszem.

Hatalmas termetű, zsidó származású tengerészkapitány volt. A háború alatt gyorsnaszádjával az angol és amerikai hajókaravánok útját biztosította Északon. Ezek élelmet, hadifelszereléseket szállítottak a Szovjetúniónak. Szása összebarátkozott egy amerikai tengerésztiszttel, és kapott tőle háború után egy levelet. A válaszon már a „Zimkához" címzett lágerben gondolkodhatott, mert az amerikai barát levele tíz kemény esztendőt jelentett.

Ezen illusztris rabtársaimnak is szólt a proverkákon rendszeresen elhangzó, a gyezsurniktól származó intelem: „Ja vász naukcsu kak nádo Ijubitysz- vobodu!"

/Megtanítalak benneteket, hogy kell szeretni a szabadságot!/

Ukrajna után furcsának tűnt az ottani éghajlat. Az igen zord tél általában tíz hónapig tartott. Az augusztus közepén leesett hó, csak júniusban olvadt el.

Októbert, novembert az erős, viharos szelek, szakadatlan hóesések jellemezték.

December, január és február viszonylat szélmentes volt, de mínusz 50-55 fokos dermesztő hideg uralkodott. Lélegzetelállító fagyokat éltünk át. Arcun112