Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl
kát eltakarta a szemöldökünkről, orrunkból lelógó dér. Köpésünk koppanva ért a hóra. A kenyérvágótól kihozott adagolt kenyereken percek alatt tízcentis dér jelezte a hőmérő helyett a hideget. Egyszer 1950-ben, a mínusz 62 fokban három napig nem vonultatták ki a rabokat a munkahelyekre. Ebben a magyar ember számára elképzelhetetlen hidegben gyönyörködtünk az északi-sarki fényben. Éjszakánként mint a délibáb, vagy a fata morgana, a szivárvány minden színében tündöklő figurák káprázatos látványt nyújtottak. Kis fantáziával különböző jeleneteket képzeltem el, egyszer vívók küzdelmét, máskor mintha lovagolnának, vagy táncolnának. Minden este a barakkunk előtt sétálgatva gyönyörködtünk e természeti csodában. Sajnos csak tíz óráig, mert takarodó után ha az őrtoronyból észrevették valakit, arra figyelmeztetés nélkül rálőttek. Nekünk szokatlan fehér éjszakák ejtettek mindannyíunkat bámulatba. Nyáron két hónapig nem ment le a nap korongja. Éjjel-nappal világos volt. Télen tíz hónapig sötétségben éltünk. Eljött az 1952-es év. Szilveszter este, mint máskor kvászt ittunk. A kvász kenyérből erjesztett savanykás ital. Keserűen énekeltük a lágeri dalt: Novej god, novej god Parjadki sztaroje kalucsoj provolkoj nas láger abvigyon Új év, új év a rend a régi lágerünket szögesdrót veszi körül... Az április hozta meg az első izgalmakat. Hitrij Valogykával sakkoztam éppen, amikor kiadta az ukászt.- Miért hivattál Vologya? - kérdezte remegő hangon.- Tudod te jól -mondta Vologya, majd folytatta-, eltetted a pénzt, amit a vo- roknak küldtem rajtad keresztül a 14-esre.- Felhasználtam saját célra, hogy a tüdőbajból lábra tudjak állni -ismerte be őszintén. Tudta, nem hazudhat, tisztában volt a vorok információs rendszerének tökéletességével. -Hidd el, ez segített, hogy valamennyire rendbe- Ti szucsijszja! Szukává lettél! Még ma éjjel kinyírunk! Aljósa megfordult, lehajtott fővel hagyta el a barakkot. Vologya tovább sakkozott, mintha semmi sem történt volna. 113
