Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 5. Az Árpád-kori gazdasági szervezet, az ún. városi fejlődés jellemzői Somogyban
terhek, szolgáltatások készpénzre való átváltását. A népek tehát a korábbi vegyes szolgáltatások és robotolás helyett az egységesebb, főként készpénzfizetség terhét vállalhatták. így 1269-ben a szárszói praedium nyolc jobbágy harangozója mentesült a harangozói szolgálat alól - a nransionként fizetendő évi két pondus fizetésének kötelezettsége ellenében. A XIII. század második felében felgyorsuló gazdasági átalakulás, fejlődés, úgy tűnik, a pannonhalmi bencések, a székesfehérvári káptalan, a keresztesek, a veszprémi és más egyházak itteni terjeszkedésének kedvezett. A tihanyi apátság XII. századi “elszegényedési birtokválsága” az előző, XI—XII. századi stabil gazdasági helyzetének fokozatos romlásából következett. Erre utalnak a XIV. századi nagy perek, amikor a jobbágynépek a nagyobb terhek miatt újabb jogokat harcolnak ki. Ekkor egy nagyobb elvándorlási folyamat is sújtja az apátság birtokait. b/ Hospesek (idegenek), a hospesjog és a somogyi szőlőművelés fejlődése A királyi, királynéi uradalom hospestelepeinél 1241-1268-1275 táján nem jött létre ez a teljes hospes-szabadság, vagyis az absolute liberum. Az uradalom hospesei továbbra is a segesdi ispán joghatósága alá tartoztak. Vagyis, csupán e szolgáltatásukon való bizonyos könnyítés történt meg. Ami azt jelentette, hogy e telep lakosait a király a hospesek bizonyos kiváltságaiban, ún. rész- immunitas-ban illette. Ilyen volt például Somogyvár hospespolgárainak - a XIV. század végén elért - “bizonyos mezőgazdasági szabadsága”, amely a közös használatba kapott föld, kaszáló, erdő, illetőleg szőlőterület művelését jelentette. A herényi hospesek - földesúri és jogi függésük révén - azonban szintén a conditionariusi állapotban maradtak. Ez a folyamat természetesen országosan is végbement. Először a királyi, királynéi birtokokon, majd a magánföldesúrin is. A polgárvárosok, az ún. lokációs városok kialakulását - a locus, a hely szó megjelenésével cgyidőben - Magyarországon az újhely elnevezés formájával jelölték. A XII1. század második felében - a korábbi kötöttségek bomlásával és a szabad költözés elteljedésével - országosan is megindult a belső telepítés is. Ez azt jelentette, hogy a hazai “hospeseket” egy-egy kiváltságolt helyre gyűjtötték össze, amelyből mezővárosok is kifejlődhettek. Itt kell egyetértenünk Kubinyi András nézetével, hogy “a XIII. század első felében Magyarországon kialakult egy elég egységes hospes kiváltság-rendszer, és legbővebb formájában ez alkotta a városi szabadságok alapját. Ezzel nem tagadjuk az immunitás jelentőségét sem”. Természetesen ezzel a tendenciával szemben, ahogy erre Szűcs Jenő rámutatott - az 1267-es dekrétum értékelésénél - “elemi nemesi érdek lett volna tehát, ha a polgárok és a szabad hospesek régi kondíciókba taszíttattak volna vissza, méghozzá a hagyományos királyi birtokszervezetek restitúciója jól hangzó érve jegyében”. így ha a segesdi uradalom segesdi vagy herényi települését figyeljük, akkor első és döntő az intenzív szőlő- és bortermelés, nyilván, mint fontos királynői jövedelemforrás. Ha Belső- és Külső- Somogy erdőrengetegeinek kitűnő vadászlehetőségeit nem is hangsúlyozzuk, akkor is feltűnő, hogy a fejlett föld- és szőlőművelési tapasztalattal rendelkező hospes-vendégtelepülések mégis ezen a területen nyertek letelepedési lehetőséget. Nyilván itt is, mint másutt, a király és királyné uradalmi birtokszervezésének elsődleges igénye kívánta így. Somogy megyében, mint azt több helyen hangsúlyoztuk már a korai időktől, így a X-XI. századtól intenzív' szőlőművelés, bortermelés folyt. A somogyi borok távolabbi kereskedelmére utal 1248-ban az esztergomi vámjegyzék is. A Dél-Balaton part menti részén különböző majorságok, falvak vinitorjairól tudunk. Ezek a vi ni torok különleges jogállásúak. 1337-ben például Somogy megyében falusi, királyi jobbágyok szőlőjüket - fejváltság gyanánt - egy nemesnek ajándékozták el! 1367-ben ugyancsak Somogybán egy jobbágy szőlőt adott el egy nemesnek. A Dunántúlon, így Somogybán is “fóleg borban lehetett paraszti árutermelés”, Nagy Lajos király Somogy megyével kapcsolatban 1370-ben külön intézkedik a borkilenced beszedésének maradéktalan teljesítése 60
