Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 5. Az Árpád-kori gazdasági szervezet, az ún. városi fejlődés jellemzői Somogyban
érdekében. Külön adataink vannak arra, hogy a veszprémi püspök, nyilván a Somogybái származó tizedborait is, 1232-ben, majd 1372-ben és később is Budán mérette ki. Ekkor a somogyi bornak az országos piacon, köztük elsősorban Fehérváron és Szegeden nagy keletje volt. Oláh Miklós íija: “Fehérvár... nagy borpiacáról és a Somogyból ideszállított marhák vásárairól, de más árucikkek miatt is nevezetes...” Ugyanakkor a fehérvári polgárok például Somogybán műveltettek szőlőt. Somogy a középkorban szőlőművelésre alkalmas talajjal, hozzáértő szőlőművelő bérmunkás réteggel is rendelkezett. A jó bor itt is korán áruforgalom tárgya lett, s igen keresett cikknek számított. Piaci értékesítése nem okozott gondot, így a városok tőkével rendelkező iparosai, kereskedői előszeretettel fektették pénzüket szőlők vásárlásába. Vagyis, Magyarországon a XV. század közepe táján, több városban a polgárok felénél nagyobb arányban már szőlőbirtokkal rendelkeztek. Somogy Fehérvár és Buda, de Szeged felé is forgalmazott bort. Az elsőrendű bort termelő Somogy, Szegeddel folytatott ilyen jellegű kapcsolatára van egy késői, 1552-es adat is, “mely szerint a Szegedet felszabadítani szándékozó hajdúk vesztét a városi pincékben talált töméntelen somogyi bor okozta”. Kézenfekvő tehát, hogy a szegediek - a fehérváriakhoz hasonlóan - somogyi borral is foglalkoztak, akár ottani szőlőbérlet, szőlőbirtok, akár kereskedelmi közvetítés formájában. Meglepő ugyanakkor a somogyiak, talán a szőlőművelésben jártas, vagyis inkább a vincellér-rétegének Szegedre való áramlása. (Ez talán a fentiekkel hozható elsősorban kapcsolatba!) Szeged Fehérvárral is szoros és közvetlen kereskedelmi kapcsolatban állt, elsősorban a XV- XVI. században. A két város bor- és állatkereskedelme részben a Szegedről induló Kecskemét, madócsai révet, Földvárat, Fehérvárat érintő szárazföldi úton is bonyolódhatott. Oláh Miklós felsorolja a Somogyból Fehérvár felé menő utak, az ún. hadi út fókuszában, “a Balaton keleti partján lévő... borjövedelemben, jobbágyban tehetős” településeket: Szántódot, Kőröshegyet, Csepelyt (Nagycsepelyt), Tardot; délebbre lévő Somogyvárt, Osztopánt, Korpádot. A vidék gazdasági és birtokviszonyait alapvetően meghatározta ez a fontos művelési ág, a szőlészet itteni intenzív megléte. Nézzük tehát meg alaposabban ennek a dél-balatoni, Fok környéki birtokviszonyokra kifejtett hatását is. Milyen volt az Árpád-kori és középkori szőlő- és borgazdálkodás a Dél-Balaton, illetetőleg Somogy területén? A tihanyi apátság birtokain már 1055-ben Törekiben, Telekiben (de másutt is!) voltak szőlőművesek. (Az apátsági birtokok összeírója 20 szőlőművest emlegetett) Gamáson (1055) szőlők és szőlőművesek, Rádon 1131-1141 között majorság létezett 3 szőlőskerttel, illetőleg 6 szőlőművessel. Szent László a pannonhalmi bencésrend számára 1083-1095 között Fonyódon, Kőröshegyen, Bálványoson és végül Kilitiben szőlőműveseket, szőlőket adományozott. (Az oklevélben 74 szőlőskertről tudunk!) 1092-ben az ún. Szent László-féle hamis összeírásban a tihanyi apátság Fok környéki szőlősei a következőképpen szerepelnek: Zenles (Szőlős) majorságtól visszafelé... út vezet a szőlő mellett... e helyen ... szőlők ... találhatók a Balaton mellett... ezután az út a Turuk (Török) majorhoz vezet, innen azonban visszafelé, emelkedik a szőlőhegyek felé... Feulduar (Földvár) ...e helyen hegyek, szőlők... találhatók... A Saag (Ság) majorság... szőlőivel csatlakozik a Kerthel (Kertely) majorhoz... 1211-ben II. András Thurk (Töröki) gazdaságban a következő szőlőmíveseket íratta össze: Uros fiai Quinus és testvére Quina, fiával Kazmiero-val, Űzd fia Cseke, Tamás és Kuze fiaival együtt, Ompud Wis nevű fiával, Sonc fiai Bot, Tupa és Buca fiaival, Bűze és testvére, Bős. Vouta fia Bech, Nuh fia Cris, Manó nevű fiával. Endus fia Wis, Tercie testvére, Waron Mogus fiával és ennek gyermekei, Marcu és Cucus... 61
