Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 2. Vármegyeszervezet a források alapján
Ha Pécsváraddal szemben összehasonlítjuk Somogyvár ispánsági központ király, fejedelmi udvarházának kérdését, akkor - a forrásadatok szerint - nem a Kupavárhegyen (az ispáni várban), hanem tőle délkeletre,a máig is meglévő Kurtái földek, Kurtái dűlő nevű szántó, rét helyén, illetőleg a környékén állhatott. (Természetesen a hozzátartozó udvari szervezettel, illetőleg földekkel). Ha a magyarországi analógiákat vizsgáljuk, pl. Pécsvárad esetében, a négyszögletes földvárban állt a királyi udvarház, s mellette kívül a váron a Szt. Péter templom, ahol a vasárnapi vásározás folyt. Pécsvárad Géza-kori udvarhely volt, hiszen feltehető, hogy Várad és Várda szavunk talán az Árpádok korai udvarhelyeit jelölték. Talán a Kaposvár közelében, attól északra fekvő Várda is ilyen j elentéssel bír. Mindenesetre kétségtelen, hogy Somogyvár és Segesd környékén is megvannak a korai, illetőleg az István-kori udvarházak helyei. A királyi, királynéi udvarházak szolgálónépei Végső soron Kortó esetében is a várszervezethez (Somogyvárhoz) nem tartozó, de annak közelében lévő, a királyi ellátást szolgáló királyi birtokközpontról, illetőleg a királyi magánbirtok, egy-egy udvarház (curia, curtis) körüli szervezetéről van szó. Koppány 998-ban történő leverése után ez a szervezet négy évig volt István király udvarháza. S a klasszikus példa szerint korai egyházzal, esetleg egyházakkal rendelkezett. Megjegyezzük, hogy az ugyancsak Somogyvár közelében szereplő Kölked (ma puszta), a szakácsok, köztük a királyi szakácsok szolgáló települése volt. A Somogyvártól távolabb, a Balaton partján és a Kaposvár környékén fekvő szolgáltató falvakból a Szántó, a Fonó és a helynévben nálunk nem szereplő Szöllős emelhető ki. A szolgálónépek között a ‘ ‘szántók ’ ’, a "szöllősök' ’ alsóbb kategóriájúak és néhány udvari szolgálónép az örökös rabszolgák, rabcselédek körébe is besorolható. Az aratók-szántók, mint a királyi udvar népei tűnnek fel István király korában. S telepeik olyan elteijedtséget mutatnak, ami a fejedelemség teijeszkedésének utolsó fázisával esik egybe. A halászokat és a szőlőműveseket viszont már a félszabadok körébe sorohatjuk. Egyetérthetünk Györffy Györggyel, hogy a vincellérfalvak ittléte már a fejedelmek korában is számításba vehető. A somogyi korai (X-XI. század) szőlőművelés szerepe Somogy megyében a szőlőművelés különleges jelentőséget kapott már a legkorábbi időtől, a XI. századtól. A somogyvári apátság adományként 1091-ben több királyi szőlőbirtokot kapott. Ezeket akkor a kádárok, a szekeresek és a szőlőmívesek falujaként (30 egész és 60 feles szőlőmívessel) említik. A fennmaradt későbbi (XIII-XIV. sz-i) oklevelek igazolják, hogy a várszerkezet fennállása alatt és utána is szőlőműveléssel és borászattal foglalkozó királyi szolgálónépek laktak Somogybán. Bábony (megyer-)ban, Gány-ban királynéi vincellérek, Berényben (ma Nagyberény) királynéi kulcsárok és pincemesterek éltek. Bár későbbi, de talán kevésbé ismert adat az 1235 előtti, amelyben a somogyvári apátságnak a pécsi Eng falunál, az apátság Szt. Miklós kápolnájának új szőlejéről tudunk. Vagyis a somogyvári apátság 1091 után egy hegyikápolna környékét telepíti be szőlővel. Ez is többek között a szőlőművelés későbbi intenzitását jelezné. Ugyanakkor kezdetben valószínűleg királyi szőlősök művelték az apátság Szólódhoz tartozó Nyest-hegyének szőlőit. Az itteni, az Árpád-korra, majd a középkorra (XV. sz. végére) kialakuló virágzó dél-balatoni szőlőművelésre jó adat: János fia István deák és Pál deák somogyvári hospes, aki a somogyvári apátság Szólód környéki Közép-Nyest (Kwzep Nesth, Közép Nesth) nevű szőlőhegyén, a saját szőlejét 8 arany forintért zálogosítja, illetőleg adja el. Ebben az időben egy Nyest hegyi szőlőparcellának egységes, meglehetősen magas ára van. 19
