Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 3. A somogyi korai (X-XI. századi) várak, várközpontok
Végső soron a Somogyvár és Segesd városi és más lakóinak, valamint a két vármegyeszervezet településeinek az intenzív szőlőművelésben való részvétele egy egészen más (a csak gabonatermelő, illetőleg állattenyésztő falutól vagy mezővárostól eltérő) sajátosan somogyi, dél-dunántúli településszerkezetet is létrehozhatott. A helyi szőlőmívelő hospesek (idegenek) is gazdagabb, de szőlővel foglalkozó egyszerű parasztság is nagyobb szabadságot és kedvezőbb anyagi körülményeket alakíthatott ki Somogybán magának. 3. A somogyi korai (X-XI. századi) várak, várközpontok A 970-es évek és 997 között Somogybán berendezkedő Koppány székhelye, első számú - földvárral erődített - udvarhelye Somogyvár on volt. De Koppány szánhatta meg a Boglár szomszédságában lévő fonyódi Kupavár földvárát is, a Kaposvár menti Ropolyvárat és más várhelyet is a megyében. Általában a fontos útőrző, stratégiai helyek a saját területét kézbentartó, uraló X. századi vezérek, nemzetség- és törzsfok kezében voltak. A fegyveres harcos réteg az állattenyésztő, halászó-vadászó népek mellett már a X. században jelentős, földművelő-állattartó falvak tartoztak Koppány uralma alá. Nemrégen bizonyítottuk, hogy a fonyódi földvár Ny-i lejtőjén szőlőműveléssel foglalkozó - diós, mogyorós és őszibarackos ligeteket ültető - IX-XIII. századi magyar lakosság az ottani honfoglalás kori és Koppány-kori földvár ellátását is szolgálta! Koppány ellátási szervezetéhez tartozhattak a különböző mesteremberek ún. szolgálónépi falvai, mint a kovácsok, vasasok és a fegyverkészítők. Bizonyítottuk azt is, hogy Somogybán jelentős, IX-XIII. századi gyepvasércet felhasználó vasművesség is működött! Somogyvár korai (X-XI. század) vára Fájsz fejedelem szállásai mellett a X. század közepén alakulhattak ki azok a földváras központok, amelyek később (így Somogyvár esetében is) megyeközpontok lettek. A későbbi civitasok, illetőleg castrumok várvédelmi, stratégiai szempontból fontos, védhető helyen feküdtek, így a 300 m magas Gamási hát mögött fekvő, alacsonyabb somogyvári várhegy 60-70 m-rel emelkedett ki a balatoni vízszintből. Az útőrző-, a vásár- és vámhely védelmező szerepét a - háromszoros sáncrendszerrel megerősített - somogyvári központ a X. században is jól elláthatta. Az ún. Koppányvár helyileg a fonyód-kaposvári út felől (a vasút, illetőleg az országút irányából) is jól látható. Sándorfi György és Nováki Gyula 1986-ban a - Bakay Kornél által többízben leközölt - Virágh Dénes féle felmérést vette alapul. Szerintük az egykori várhely a magas fennsík Ény-i, háromszög alakú kiszögelését képezi. A fennsík felől két árok védte. Mindkét árok két vége a hegy szántott sánc maradványaival érintkezik. A hegytető középső részén azonban az árkok eltűnnek, teljesen fel vannak töltve, a sáncnak sincs nyoma. így a fennsík felől ma már akadálytalanul be lehet jutni a vár belső területére. A várnak a fennsík felőli szélén is valószínűleg volt egy sánc, de a szőlőművelés ezt is eltűntette. Egyedül a K-i sarok emelkedése tekinthető a sánc erősen lehordott maradványának. A vár többi oldala meredek, ezeken a részeken a felszínen nincs nyoma sáncnak, az itteni egykori erődítés maradványait az ásatások hivatottak tisztázni. A peremmel és a belső sáncmaradvánnyal behatárolt terület hossza 220 m, legnagyobb szélessége kb. 135 m. Vagyis az ún. hosszúkás, háromszögalakú (oválisnak is mondható), nagy várak típusához tartozott. 20
