Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 7. Városi és mezővárosi háztípusok berendezési tárgyak az Árpád-kori és középkori Somogy megyében
temetője állt. A vártól délnyugatra lévő másik alacsonyabb dombon épülhetett fel a Váralja települése; valószínűleg civitasa, illetőleg oppiduma, a fallal kerített Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániaegyházzal. A régészeti kutatásaink pontosan a királynéi város, a későbbi mezőváros központját találták meg; a plébániaegyházzal, a temetővel, illetőleg a piactér környékén álló kúriákkal, palotákkal, a különböző gazdasági épületekkel együtt. Ezt az 500x300 m-es téglalap alakú városmagot vették körbe az egyszerű épületek, köztük a paticsos, a sövényfonatos jobbágyházak utcasorai. Segesden az Árpád-korban többnyire földszintes, egyszerűbb házak álltak. (Nehéz őket meghatározni, mivel a XIV-XV. században részben elbontották és gótikus stílusban átépítették őket.) Végső soron azonban világosan megrajzolható Segesd megyeközpont, vár és város helyzeti energiája. Somogyvárhoz hasonlóan egy kereskedelmi szempontból is fontos hadiút csomópontja. (Láttuk Marcali-Keddhely esetében is a királynéi népek és a hospesek szerepét, amely ugyancsak fejlett szőlőművelést mutatott, ld. Marcali története kötet.) A királynéi kúria mellett már az Árpád-korban több, legalább 4-5 templommal rendelkező város- és falukép rajzolható meg. A korai jelentős városi élet egyik bizonyítéka a XIII. századi ferences kolostor is. Az ÉD-i somogyi útvonal - a vásáros- és városi helyeivel együtt - közvetlenül biztosították a drávai és a horvátországi, elsősorban a zágrábi összeköttetést. Vagyis véleményünk szerint az Árpád-kori városi fejlődés kialakításában Somogybán királyi udvari- és megyeközpontokon áthaladó kereskedelmi útvonalak, a különböző hospes-latin városokkal tartott intenzív kapcsolat (Somogyvár-Székesfehérvár; Segesd-Zágráb stb.) játszottak alapvető szerepet. Ezeken a zarándok útvonalakon nemzetközi kereskedelem és kommunikáció folyt. A Marcali-Keddhely, Segesd - majd Nagyatád-Szerdahely útvonal egyik drávai végállomása: Babócsa is kultuszhely (Szent Egyed, Szent Miklós). Babócsa ugyan az Árpád-korban még nem rendelkezett városi rangú településsel, de annál inkább a XV-XVI. században, amikor is Kálmáncsával együtt megelőzik az Árpád-kori megyeszékhelyek városait. Az Árpád-kori somogyi városfejlődés megtörése talán ezzel is magyarázható. Vagyis a királyok, királynék elhagyták Somogyot, s ezáltal visszafejlődött az a hospes-kereskedő-szőlőművelő városi réteg is, amely az ő támogatásukkal alakult ki, gazdagodott meg. Somogy fóurai: a Marcaliak, a Báthoriak saját uradalmi központjaik, így Babócsa, Kálmáncsa városi-piaci életét marhakereskedelmét támogatták. 7. Városi és mezővárosi háztípusok berendezési tárgyak az Árpád-kori és középkori Somogy megyében Egy évtizeddel ezelőtt még arról sem volt tudomásunk, hogy a középkori Somogybán egyáltalán hány mezőváros is létezhetett. Az eltelt egy évtized alatt viszont sikerült meghatároznunk, hogy a XIV-XV. században 23-25 biztosan mezővárosnak mondható települése volt a megyének. A kutatás ma már addig jutott, hogy a legfontosabbnak mondható mezővárosokat fel is térképezhettük, így kerülhetett sor - Somogyvár mellett - Segesd, Babócsa, Kálmáncsa, Hedrehely, Szigetvár, Igái és Kőröshegy mezővárosok településtörténeti képének a megrajzolására. Olyan módon, hogy az említett mezővárosokban vagy a mai határaikon belül sikerült a ferencesrend kolostorait is azonosítanunk. Csupán ezek után kerülhetett sor a városok középkori településképének az elkészítésére. (Itt kell megjegyeznünk, hogy több jelentős mezőváros, így Somogyvár, Marcali, Törökkoppány, Szerdahely esetében a pálosrend kolostorai figyelhetők meg; mindig a településeken, a legnagyobb somogyi uradalmi birtokközpontokban, így Babócsán, Csurgón, Berzencén, 68
