Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 7. Városi és mezővárosi háztípusok berendezési tárgyak az Árpád-kori és középkori Somogy megyében
Zákányban és Szenyérben. Ezek meghatározásával és időrendjével itt nem áll módunkban még érintőlegesen sem foglalkozni. A lényeg az, hogy a történeti- és a régészeti forrásanyag segítségével 1978-tól végeztük a somogyi mezővárosok település- és művelődéstörténeti képének, anyagi kultúrájának a beliató vizsgálatát. Rövid összefoglalásomban szeretném ennek az évtizednek - a háztípusokkal és a berendezési és a berendezési tárgyakkal kapcsolatos - eredményeit bemutatni. Kutatási területünk alapjául a legfontosabb somogyi korai központok, így elsősorban a királyi és a nemzetségi, vagy a fontosabb egyházi centrumok meghatározását választottuk. Ezért került sor legelőször is Somogyvár, majd Segesd megye- és ispánsági központok, fóesperességi székhelyek kutatására. Majd a reális feltételek biztosítása után történt meg Babócsa és Kálmáncsa vizsgálata. Ilyen módon 1981 -tői folyamatosan végeztük a segesdi királyi és királynéi mezőváros régészeti feltárását. Előre kell bocsátanunk, hogy a rendelkezésünkre álló forrásanyag szerint már az 1330- ban folytatott segesdi határjárásnál megismerhettük az akkori civitas Segusdiensis földjét, illetőleg a szomszédságában lévő középkori földterületeket. Segesddel kapcsolatban még 1365-ben is a civitas, azaz a város megjelölése szerepelt. Hogy valóban inkább egy civitas, azaz városi szintű királynéi településsel álltunk szemben, arra jó bizonyítékot nyújtott Zsigmond király 1393. március 23-án kelt leirata. Ebben szerepeltek a indici, iuratis ac universis civibus, hospitibus et populis de Segesd... Egy évvel később a város (a civitas) piacterén lévő földesúri, az akkori zálogbirtokos, Zámbó Miklós királyi tárnokmester curiájáról, illetőleg fundus curiejáról, vagy udvarháza helyéről kaptunk híradást. Ez a curia kelet felől Benedek szűcs, tehát egy kézműves curiájával volt határos. Vagyis - Borsa Iván tolmácsolásával élve - Zámbó 1394-ben Segesd városában a piactéren lévő kúriáját adta el az alnádori rangú Tapsonyi Anthimus mesternek. Ez az adásvétel a segesdi királynéi főispán: Garai nádor itt is székelő helyettesének az érdekében történt. Végső soron arra kell gondolnunk, hogy az utcás rendszerű város (civitas) centrumában, a piactéren lévő gazdag kézműves házak, az ún. boltok és telkeik szomszédságában létezett ez, a nyilván udvarházzal, kúriával (akár kisebb palaáum-mal!) beépített nagyobb földesúri telek, a fundus curie. Később azt is megtudjuk, hogy Segesd város, majd mezőváros (oppidum) az 1400-as évek legelején - királyi, királynéi adomány révén - Somogy megye leggazdagabb földesurainak, az ország báróinak: a Marcaliaknak, majd a Báthoriaknak a kezébe kerül. Ez utóbbiaknak 1566-ig az egyik legfontosabb birtokközpontjában lévő mezővárosi volt. Szeretném a továbbiakban bemutatni, hol is találtuk meg Segesden ezt a városi, mezővárosi központot, illetőleg a kúriákat. Ezek, az általunk 1981-84-ben meghatározott Árpád- és középkori vártól nyugatra lévő alacsonyabb dombon, az ún. Váralján voltak. Kívül árokkal és sánccal erődített helyen. A mezőváros központjaként szerepelt az a 500x300 m-es, téglalap alakú városmag, amelyen az 1983-84-ben általunk feltárt ún. gótikus kúriák helyezkedtek el. Pontosabban egy épületnek - a helyenként 4-5 m-es mélységet elérő - 6,4x9,5 m-es alapterületű téglafal maradványait és gótikus faragott kőleleteit találtuk meg. Ennek alapján kváderre faragott, kisebb mértékben rézsüs lefaragással ellátott kövekből készülhettek. Az ásatásaink során a kúriaépületnél (de másutt is!) talált bordák, illetőleg nyíláskeretkövek kifejezetten igényes kőfaragómunkát és műhelyt mutatnak. Ennek alapján - a több építési periódust is magában foglaló - épületrész mindenképpen egy segesdi, ún. polgárházat sejtet. Úgy tűnik, hogy ez a rangosabbnak tartható épület korban megegyezik - az 1395-96-os oklevélben emlegetett - főúri kúriák korával. Külön érdekes, hogy a gótikus épülettel azonos falmaradványok az ún. piactér más szakaszain is előkerültek. Tehát ezek - a Ny-on udvarral rendelkező - épületek egymás mellett, a piactér É-i, 69
