Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 6. Az Árpád-kori városok és vásároshelyek Somogyban
állítson fel. Ugyan 1385-ben már a Fórum in Wasarusmernye, majd 1477-ben, de még 1536-ban is Wasaros Mernyeként szerepelt, de sohasem fejlődött mezővárossá. Megyeközpontok és városok Somogy megye névadó központját, Somogyvárt - mint ahogy erről korábbi fejezetekben már szóltunk - az 1091 -es alapítólevél urbsként, azaz városként említi. 1210-ben in oppido Symigiensi, majd 1224-ben civitas seu opidum castri Symigiensis, 1410-ben civitas regalis Somoghwar, vagyis királyi város. A XI. században az ispáni várhoz, a castrumhoz tartozó civitas (azaz a XII. század közepétől a várhoz tartozó város) mellett út-, vásár-, vámhely volt. 1091-ig a korai somogyvári város földesura még a király volt közvetlenül. 1091-ben adta át a kegyurasága alá tartozó apátságnak a települést. S így a megyésispán helyett az apátságot illette a különböző úrbéri szolgáltatás. A lakókról, az ún. királyi vendégekről (hospesekről) 1272-ből is adatok szerepelnek. Ez a főképpen szőlőművelő vendég-, azaz hospesréteg legkésőbb a XII. századtól jelent meg, a felettük a földesúri jogkört a bencés apátság gyakorolta. A városi lakók élénk kereskedelmi kapcsolatot tartottak, elsősorban a szőlőművelés, a bortermelés, illetőleg a zarándoklás révén. Somogyvár borai Fehérváron keresztül Esztergomba, Budára és Szegedre is eljutottak, az európai: németországi, franciaországi és olaszországi zarándoklatokkal még ennél távolabbra is. Éppen ezért nem meglepő, hogy Somogyváron a XIV. században teljes létszámú, igen fejlett városi szervezet létezett. Mályusz Elemér szerint Somogyvár rendelkezett a legfejlettebb városi szervezettel. A másik, a Keddhely-Marcali, Szerdahely-Nagyatád útvonal fontos csomópontja volt az Árpád-korban Segesd megyeközpont. Segusdon ugyan 1330-ból szerepel a civitas, vagyis a város, de vélhetően a tatárjárás után, legkésőbb a XIII. század második felében megtelepedtek benne a ferencesek, 1290-ben már említették a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kolostorukat, amelynek a kegy ura a király, illetőleg a királyné lehetett. A késői (XIV-XV. századi) források ellenére Segesden a hercegi, királyi és királynéi udvarhely (curtis, curia) egykori biztos meglétéről a királyok, a királynék és a hercegek gyakori “ottartózkodásából”, oklevélkiadásaiból is következtethetünk, ahogy erről a korábbiakban már említést tettünk. Itt - a földvárral, várral megerősített helyen - működött a XI-XIII. században a király, a királyné magángazdaság, az ún. prédiális szervezete. A vár alatt Váralja, illetőleg mellette civitas volt. (Ezek lettek a XV. századtól a mezőváros egységei!) A civitas-ban, illetőleg a későbbi oppidum-ban 1393-ban említik a városi tanácsot, a hospes-vendégeket és a népeket. Vagyis - Somogyvárhoz hasonlóan - itt is idegenek, valószínűleg az árpád-házi királyaink által idetelepített hospesek éltek. Az oklevelekben ismert kiterjedt, nagy városi határban ugyancsak szőlőműveléssel foglalkoztak. A fejlettebb kereskedelmet tükröző település - a már említett ÉD-i irányú, a Dráva mente, illetőleg Horvátország összeköttetését biztosította. (Ismerjük a XIV. századi zágrábi - és egyéb délvidéki kapcsolatait.) A régészeti kutatásaink során (1981-1989) világosan rekonstruálhattuk Segesd Árpád-kori település, illetőleg városképét. A mai Felső-Segesden állt az Árpád-kori vár. A benne lévő rezidenciális kápolnával (Szent Anna vagy Szent János?) A vártól délre pár száz méterre, a mai Bozsoki földön egy ismeretlen titulusu (talán a civitas!) Árpád- és középkori téglatemploma, 67
