Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 5. Az Árpád-kori gazdasági szervezet, az ún. városi fejlődés jellemzői Somogyban
Albeus nyitrai föesperes (1234-1240) a szentmártoni kolostor birtokában Rád faluban Máté, András, Gergely szőlőmívest találta. (Ezek rokonságukkal együtt összesen 10 háznépet tettek ki!) Endréd faluban két szőlőmívest: Bogár-t és Wylma-t találta. S megállapította, hogy “ugyanott a templomhoz két szőlőskert tartozik...” Albeus összeírásában fontos kikötésként szerepelt, hogy az É-i part szőlőmívesei “mindenféle szolgálatra kötelezhetők, de Somogyból bort nem szállítanak...” 1267-ben a nem messze levő Telekiben egy szőlőmívesekből álló tihanyi apátságipraediumról, vagyis majorságról tudunk. Itt az Árpád-kori szőlőmívesek szőlei még a XV. században is szerepeltek. 1269-ből ismertek a nyitni királyi pincemesterek, míg 1279-ben a csabai királynéi szolgálmányosok, illetőleg 1280-ban a nagyberényi királynéi kulcsárok és pincemesterek kerültek feljegyzésre. Különlegesen fontosnak látszanak a szőlőmívesek, a királynéi boradók telepei. A forrásokból kitűnik, hogy az egyik legfontosabb, több falura kiterjedő hospes-telepük Nagyberény, illetőleg a környékén terült el. A herényi boradók 1241 után, 1264-ben, 1268-ban történő eladományozásukig gyakran szerepeltek. A szőlőművelő település pincészetét - már a veszprémi káptalan kezében - 1441-ben is említik. Megmaradt Berény szomszédságában Gaan (Gány), illetőleg a DK-re lévő Bábony település, ahol 1302-ben a királynéi vincellérek éltek. A nagy királynéi szőlőuradalom emlékét a mi napig őrzi - a közelben lévő - Szőllős/sérsek. Mint ahogy Tab határában - a már említett Csabán (Chobya, Choba) - 1279-ben Erzsébet királyné boradó conditionariusai is ehhez a nagy kiterjedésű szőlőuradalomhoz tartoztak. Részletesen ismerjük a segesdi királynéi uradalom nagyberényi vendégeinek a hospes- privilégiumát. Az 1264-ben kiadott oklevél - Fügedi Erik szerint - elsősorban az úrbéri szolgáltatásokat szabályozta. A telep lakóinak szolgáltatása (servitium), hogy ökröket kell adniuk a király' kocsijának vontatásához és küldöncszolgálatot kell teljesíteniük, valamint a segesdi ispánt évenként egyszer meg kell vendégelniük. Joghatóságilag is a segesdi ispán alá tartoztak. Szabad költözési lehetőséget viszont nem kaptak. Igazi hospes-privilégiumnak számított a telkenkénti rendszerük, illetőleg a telkek után szedett, pénzben meghatározott földbérük. Ez utóbbi jog a “városfejlődés kezdetén álló” vendégekre utal. Ugyanakkor az adózási jog, a földhasználattal az egyik, ekkorra közismertté vált “szokásra” hivatkozik. Hiszen a herényi hospesekre meghatározott részösszeg esett a segesdi királyi, királynéi uradalom szabad vendégtelepeseinek együttes pénzcenzusából, amely 1248-ban 40 márkát tett ki. Somogy megyében, mint azt láttuk, már a korai időktől, így a X-XI. századtól intenzív szőlőművelés, bortermelés folyt. Külön érdekes, hogy a fontos dél-balatoni szőlővidékek mellett, így Kőröshegynél, Fonyódnál és Szólódnál is a besenyő birtok mellett - a Balaton-part közelében- szőlőbirtokok szerepeltek. Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor korai szakaszában jelentős szőlőbirtokok voltak a déli parton a besenyő lakosság kezében. (Ennek alapján több kutató feltételezte, hogy a besenyők a Kaukázus-vidéki szőlőművelés itteni meghonosítói a XI-XII. században) Kétségtelen tény, hogy a besenyők jelentős szőlőbirtokokkal rendelkeztek a déli parton. Világos azonban, hogy- mint azt már Fonyód-Bélatelep lakosságánál is láttuk - már a X. században is folyt szőlőművelés. S feltételezhetően ennek a településnek nem besenyők lehettek a lakosai. Vagyis talán a honfoglaló magyarság is már a X. században szőlőt telepített, illetőleg müveit a déli parton, felhasználva a római szőlőművelés eredményeit, gazdag tapasztalatait. Összefügghetett-e a somogyi szőlőművelés bizonyos idegen eredetű, más országból idekerülő népességgel is? Olyan népességgel, amelynek gazdasági, kulturális és egyéb öröksége meghatározta, eldöntötté tette ezt a királyi, királynéi szándékot! Ez már azért sem lehetetlen, mivel Somogy megyében több más királyi és királynéi bor- és szőlőtermelő birtokon megfigyelhető, a XI. század végétől (Somogyvár, Segesd) a vallon, francia, dél-francia eredetű papi, illetőleg hospesréteg. Ha 62
