Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 1. Ispánsági és vármegyeközpontok kutatása (Somogyvár és Segesd)
terétől, ahol 1095-1135 között Szent László királyunk első temetkező helye lehetett. Majd itt helyezték el megszentelt ereklyéit is egy téglalap alakú sírban. A homlokzati tornyai között nyitott előcsarnok lehetett. A templom nyugati homlokzatán és a déli oldalán egy-egy lépcsőzetes bélletű, oszlopok nélküli kapuzat maradványa származik a korai építési szakaszból. A XII. század vége felé átépítették a templomot. A eredetileg kőkváderekből emelt falazatot téglafalak váltották fel. A szentélyek belsejében opus spicatum, kalászszerű építészeti technikával építkeztek. A felmenő falakat épületkövekből és vízszintes sorokban elhelyezett téglákból rakták. A falmag zúzott kőből készült és nagyon szilárd habarccsal kötötték össze (falvastagság= 135— 165 cm). A bazilikában 12 félpilléres és 12 belső tartópillérre nehezedett a tető és a hajóelválasztó falak súlya. A görögkereszt alakúak az első, a téglalap alakúak a későbbi, XII. századi építési periódushoz tartoznak. A korai románkori padozatot a XV. században lesüllyesztették és négyszegletes mészkőlapokkal fedték le. A templomot fekete, fehér és piros színű freskó díszítette. A hajókat famennyezettel hidalták át, és a íohajó kb. 17 m magas lehetett. A XII. század vége felé építhették az északi mellékhajóhoz a négyzetes, alacsonyabb padlószintű mellékteret, amely sekrestye vagy káptalan-terem lehetett. Az északi oldalon lévő 25x23,8 m2 alapterületű, a XIII. században dél-francia mintára épült kolostorépület (alatta korábbi periódusok nyomával) egy négyzet alapú udvart (quadratura) - középen ciszternával - vesz körül. A bencés regula szerint épült kolostorszámy legalább 18-20 szerzetes és a hozzájuk tartozó világi és szolgaszemélyzet számára elegendő alapterülettel rendelkezik. A templomot és a kolostort gótikus (XIV. századi), majd reneszánsz (XV. század második fele) stílusban is átépítették. Külön sáncrendszer, majd legkívül széles (1,5-2 m) tégla várfalak védték. Kívülebb voltak a gazdasági és más épületek is. Magától értetődik, hogy a templombelsőben, s kívüle is jellegzetes Ny-K-i tájolású középkori sírok (kb. 250-300) kerültek elő. Somogyvárnak egyébként még öt temploma, temetője és ossariuma is volt. A különböző, több ezerre tehető értékes leletanyag: kerámia, sírmelléklet, fegyveranyag, stb. közül a faragott kőanyag emelhető ki, amelyben a francia hatás közvetlenül is lemérhető. Az a francia hatás, amely 1230 körül is olyan jelentős, ahogy Albericus Trois-Fontaines-i szerzetes íija, hogy “ebben az időben is többnyire franciákat vesznek fel’’. Egykortájt az egyházi, a liturgikus, a zenei, az irodalmi, az építészeti és általában a kulturális, művészi, francia kapcsolatok magyarországi érlelője. Innen szánnazik a megye leggazdagabb (kb. 1500 db) díszesen faragott XI-XIII. századi kőemléke. Segesd a történeti és a régészeti források alapján Kutatásaink végső fázisában úgy érezzük, hogy világosan megrajzolható már Segesd központ Árpád-kori képe. Ebből kiderül, hogy Segesd - a honfoglalástól a középkoron keresztül - igen fontos utak csomópontjaként is szerepelt. Mellette a X. század első felében települhetett le Bogát honfoglaló vezér, illetőleg magyar törzsfo. A magyar államszervezés után pedig a veszprémi püspökséghez tartozó segesdi föesperesség székhelye lett. Hercegi, királyi, királynéi ispánsági központ, 1193-ban említik először Sequest, majd, az Árpád- és középkorban Segest, Següsd, Segesd néven. Az is kiderült, hogy az Aranybulla mozgalmat követően az 1222. júliusában az ország fontos részének a jövedelme a két királynét 34
