Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 1. Ispánsági és vármegyeközpontok kutatása (Somogyvár és Segesd)
illette meg. II. Endre például feleségének, Jolántának adta hozományba a délvidéki, ún. szlavóniai területet, több megyével, köztük Somoggyal együtt. A történeti adatok még azt is biztosan tükrözik, hogy ehhez a birtokrendszerhez tartozott az ún. segesdi comitatus, vagyis a királynéi vármegye. Ez, a többek számára rejtélyes segesdi szervezet a tatárjárás előtt, IV. Béla király öccsének, Kálmán szlavón hercegnek a kezében volt. Végső soron azonban IV. Béla király 1241, a tatárjárás után újítja meg a segesdi vármegye szervezetét. Ekkortól szerepel mint királyi, királynéi megye, élén az ispánnal, az ún. comessel. Világosan követhető az is, hogy a segesdi uradalom illetőleg megye a XIII. század második felétől kerül királynéi kézbe. Segesden a királynéi vármegye központjában székel egészen 1395-ig már a királyné udvartartása is. Ennek a segesdi királynéi vármegyének, uradalmi szervezetnek természetesen - a többi feudális szervezethez hasonlóan - megfelelő, jól bevált “felépítményi” rendszere is létezik. A segesdi királyi, királynéi vármegyeszervezet Élén az ispánnal, illetőleg annak helyettesével, az alispánnal létezett. Tudunk az udvartartás többi tisztségviselőjéről, az udvarbíróról, a tárnokmesterről, a főétekfogóról, a királynéi protonótáriusról és más - Segesddel kapcsolatban - eddig nem említett személyről. Ebben a szervezetben különleges és igen fontos szerepet kapott a királynét koronázó veszprémi püspök, a királyné mindenkori kancellárja. A segesdi királyi, királynéi uradalom, a vármegye szervezetét, birtokait, és az ún. szolgáltató településeinek a láncolatát szintén jól ismerjük. Megállapítást nyert az is, hogy az Árpád-korban több, mint félszáz falu, birtok tartozhatott hozzá. Ebből a Kapos menti királynéi birtokok tömbje látszik az egyik legkorábbinak. Azután az ÉK-i részen, Külső-Somogyban Nagyberény vidéke alkotta a másik fontos birtoktömböt. (Talán ehhez sorolható a ma is jeles szőlőtermelő vidék, Kőröshegy váruradalma is.) Somogyvár vidékén Osztopán, Kölked volt a hannadik királynéi birtokegység. Negyedikként szerepeltek a nyugati, a Zalában, illetőleg a Nagykanizsa környékére eső területek. Az ötödik volt a közvetlenül a Dráva melléki Barcs környéki tömb. A hatodik pedig a tőle északabbra lévő Kálmáncsa és Szigetvár környékén terült el. A hetediknek vehető közvetlenül a Segesd szomszédságába tartozó, Nagyatádtól délre és délkeletre lévő, azóta elpusztult Gesztenye, valamint a ma is létező két Lábod, Atád, Ötvös, Szabás, Bolhás és Szob birtok. Ide tartoznak a mai Veszprém megyébe (az egykori Zalába) eső híres Kálvölgyi királynéi boradó települések is, élén a mai Kővágóőrssel. A segesdi királyi, királynéi udvarház, megerősített központ Árpád-házi királyaink ezeket a tatárjárás következtében meggyengült és megritkult - Segesdhez tartozó településeket, új (részben távoli földről) Nyugat-Európa országaiból érkező ún. hospes (vendég) lakossággal népesítették be és fontos, a városjogokat elősegítő kiváltságokat adtak nekik. Segesden a hercegi, királyi és királynéi udvarhely (curtis) egykori biztos meglétéről a királyok, a királynék és a hercegek gyakori “ott-tartózkodásából”, oklevélkiadásaiból is következtethetünk. Itt - a földvárral megerősített helyen - működött a XI-XIII. században a király, a királyné magángazdasága, az ún. prédiális szervezete. Ennek a központjában állhatott a földesúr, a király, illetőleg a királyné udvarhelye és háza (curtis, curia) körülvéve a gazdasági épületekkel, kerttel, illetőleg a szolgák házaival. 35
