Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 1. Ispánsági és vármegyeközpontok kutatása (Somogyvár és Segesd)
kereskedelmi összeköttetése és nemzetközi zarándokforgalma volt. Vagyis jelentős várossá való fejlődésének megvoltak az Árpád-kori alapjai, sőt véleményünk szerint az alapvető kritériumai is. Franciák és ún. Latinik Somogybán A történeti források a somogyi francia kapcsolatokról 1091-ben, a somogyvári Szent Egyed apátság alapításáról, a dél-frcmciai, Saint-Gilles-i szerzetesek beköltözéséről szóltak először. Ha azonban vallon-francia, az ún. Latini (olaszi) réteg meglétét vizsgáljuk, akkor Somogy megyében is találunk középkori francia-vallon településeket, Csánkinál szerepel egy Olaszfalu (1403, 1493), valamint a már 1346-ban említett villa Olazteluk. Az előbbi Szigetvár vidékén, Viszló táján, ahol ma is ismert egy Szent Egyed település, az utóbbi Boldogasszonyfalva és Szent László vidékén, vagyis a mai Baranyában volt. Mivel Pécs környékén, de általában Baranyában egy jól keltezhető vallon-francia (Latini, Olaszi) tömböt tudunk azonosítani, így a középkori Somogy déli, vagyis Baranya felé eső pereménél levő két települést is ehhez a XI-XIII. századi réteghez lehet kötni. Vagyis ezek is az Árpád-kori Dél-Dunántúl vallon-franci tömbjéhez tartoztak. A somogyi középkori szőlővidék Nagyberény környékére eső települése a Gan, Gán(y), Gám, Gaan, amely már 1138-ban szerepelt. Az Esztergomban és Liptó megyében a középkorban meglévő Ghan, Gejan, Gyan. Gean, Gaan, Jaan, Gan, Gyhan nevek vallonoké. A Gylys (Geles), Geletus, Gyletus, (Gerletus), Gylys, Glis, Ghele vallon nevek, azaz Egyed francia megfelelője, Gilles helyett szerepeltek. A Somogyvártól két-három km-re DK-felé levő mai Gilla pedig a középkorban Gellye, Gyllye volt. Ezek mellett, ha a somogyi patrociniumok, szentek neveit is vizsgáljuk, a franciákkal, illetőleg a latinokkal hozható kapcsolatba a Szent Ányos, Apollinaris és Szent Egyed titulus. Marcali mezővárosában 1455-ben szerepel a Szent Anninus, vagyis a Szent Ányos tiszteletére szentelt plébánia-egyház. Somogyvár egy-egy Árpád-kori temploma Apollinaris, illetőleg Szent Egyed tiszteletére volt szentelve. Nagyon fontos, hogy 1390-ben IX. Bonifác pápa a Szent Egyed tiszteletére szentelt babócsai parochiális egyháznak búcsút is engedélyezett. Az 1442-ben is említett plébániaegyháznak 1501- ben a Szent Egyed oltárát ismerjük. Ezenkívül Bálint Sándor említett egy elpusztult középkori somogyi Szentegyed falut is, amely a Szigetvár környéki, az olaszfalui (vagy a mellette levő) Szent Egyeddel azonos. A somogyvári Szent Apollinaris egyház pedig először 1184-1188 között tűnik fel. 1230-ban plébániatemplom. Györffy szerint Ravennából (ahol 1001-ben a magyar egyházszervezet jogi alapkő letétele történt) a pogány bálványok eldöntőjének, Szent Apollinarisnak az ereklyéjét Somogyvárra hozták. A korai alapítást esetleg az is igazolni látszik, hogy 1226-28-ban a veszprémi püspök a Szent-Egyed monostor melletti nagy faluban levő egyházat, mint saját tulajdonát követelte vissza. Maga a patrocinium persze - többek között - a VII. századi bourges-i püspököt is takarhatja, s így a beköltöző idegenek, a hospesek esetleges “franciás” vonalát is jelezné. Valószínű, hogy egy, a monostor közelében levő nagyobb, XI-XVI. századi település háromhajós templomával lehet azonosítani. Somogyváron - Szent László 1091-es oklevele szerint - Magyarország “egyik legelőkelőbb városában (urbs)” állt Szent Egyed búcsújáróhelye, Saint Gilles filiális bencés apátsága, a Szent Egyed és Péter-Pál tiszteletére szentelt királyi monostor. Ugyanakkor a tőle 100 km-re levő Bab ácsán a német eredetű Tibold nemzetség Dráva menti nemzetségi központjában is volt egy Szent Egyed tiszteletére dedikált búcsújáróhely, illetőleg egyház. Somogyvárról a hadiúton Segesden vagy a másik úton Kaposváron, Kadarkúton, Nagyatádon keresztül lehetett elérni a Dráva, Rinya rév- és útcsomópontját, Babócsát. Amin keresztül ment a Pécs-Velence-Ausztria felé tartó NyK- i irányú, a régi római nyomvonalon haladó ún. tranzit út. Ezen a tábolabbi Verona, Milánó és a 31
