Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 1. Ispánsági és vármegyeközpontok kutatása (Somogyvár és Segesd)
francia Alpok, sőt Dél-Franciaország is elérhető volt. Az Árpád-korban a Budáról Székesfehérváron-Kőröshegyen keresztül Somogyvárra, Segesdre vezető utakról, hadiútról érhették el a Délvidéket, Horvátországot, így Zágrábot és Dalmáciát, Babócsa Dráva menti víziútján DK- felé a Dunát, Belgrádot is megközelíthették. A somogyvári bencés apátság alapítása Az alapítólevelet László király 1091-ben adta ki Odilo Saint-Gilles-i apát és Teuzo pápai legátus jelenlétében, Sumichot (Somogyvárt), Magyarország egyik legelőkelőbb városát hat faluval, szolgákkal és területtel, harminc szőlőt vincellérrel, hatvan szőlőt felerészben vincellérrel, háromszáz család szolgával és száz fegyveres jobbággyal rendelte a monostor alá. Ebben szerepelt az is, hogy a monostor apátja élete végéig engedelmességgel tartozik a Flavius völgyében lévő Szent Egyed (Saint-Gilles) monostor apátjának. Ez az anyamonostorhoz való alárendeltségi, kapcsolattartási viszony 1417-ig fennmaradt. A pápák 1091-1266 között hatszor is említik. A monostor jogállását tekintve felemás helyzetbe került: sem királyi kegyuraság, sem a püspöki joghatóság alól nem vonták ki. Szent László ugyanis az alapításkor már “elhidegült” II. Orbán pápától, Saint-Gilles fökegyurától. Ezzel az alapítással a Saint-Gilles-i anyaapátság legnagyobb és legtekintélyesebb leányapátsága Somogyvár lett. Az 1091-es alapításnál Odilo Saint-Gilles-i apáttal több francia is részt vett. Péter prépost az első apát, de idekerült Rostagnus, Poitou Péter grammaticus, Ugo fia Dániel, Bemát, Amarik fia. Az alapító levél megerősítéséből kiderül, hogy több mint száz esztendeig a somogyvári kolostorban csak franciák éltek, illetőleg olyan szerzetesek, akik Saint-Gilles-ben voltak noviciusok. S minden egyházi ügyben a Saint-Gilles-i apát alá tartoztak. Somogyváron mindenesetre a magyar középkor egyik igen jelentős kulturális és egyházi központja épült fel (külön szerzetesi iskolával). Valószínűleg ekkortájt kerülhettek ide a hospes telepesek is, akiknek a megnevezése a korai városi szervezetet sejteti: civibus seu hospitibus de Somogyvár, s az “in civitate seu opido castri Symidiensi' ’ megjelölés civitasként, városként illetőleg oppidumként, mezővárosként tűnteti fel Somogyvárt. Az apátság 1224-től a Dunántúl egyik legfontosabb jogi képviseletét látta el hiteles helyként. Egy 1390-ből származó oklevél teljes épségben őrizte meg pecsétjét. A pecsét körirata: S. Capituli Monasterii Sancti Egidii de Symygio. Belül: tonzúrás fejű, vállán átvetett ruházatú szerzetes (Szent Egyed?) arccal előre fordulva, két kezét kitárja, előtte cimerpajzs, melyet két kisebb alakú szerzetes tart. Fejétől balra holdsarló, jobbra csillag. A források, de elsősorban a régészeti kutatások alapján - hitelesen rekonstruálhatjuk a török időben elpusztult apátságot, amely Somogy vármegye első, ún. ispánsági központjában, egy 3,3 h- nyi, Kupavár nevű honfoglaláskori földvárban állt. A bencés apátság a régészeti kutatások alapján A Kupavárhegyen lévő régészeti maradványokat Bakay Kornél tárta fel. Szerinte a monostor templomát: az 57 m hosszú, 24,5 m széles, három hajós, három apszisos bazilikát - az alapítás, azaz 1091 táján - lombard mintára már felépítették. Az épület falait kívül-belül lizénák tagolták. Nyugati két szakaszát - az oldalfalaknál későbbi (XIII. századi) - fal választja el a templom 32
