Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 3. A somogyi korai (X-XI. századi) várak, várközpontok
Ezeknek a középkori utaknak a használatát jelzik a különböző vám- és révhelyek említései. Hiszen (Nagy)Atád már 1395-ben vámmal szerepelt. 1430-ban említik az Atád és a Henész közötti révet. 1454-ből ismerjük a taranyi-Rinya mellett lévő Debred (Döbrög) vadum-ot, azaz révet. A tőle délre lévő Babócsa ugyancsak vám- és révhely, csakúgy, mint Barcs, ahol a mellette lévő Bölcső helységben 1389-ből egy drávai kikötőről is tudunk. Ugyancsak fontos útja miatt említették 1406-ban Berzence várát, valamint Kadarkáiét 1383- ban. Héricsét 1446-ban, majd Gyékényes, Zákány vámját és révét. Ha a Dráva-parti Bélavár, illetőleg Őrtilos a forrásokban révhelyként nem is szerepel, bizonyos, hogy az ott levő korai nagy méretű földvárak ugyancsak a Dráva-parti átkelőhelyek biztosítására szolgálhattak a X-XII. században. A Segesdtől Babócsa irányában - a Rinya partján - lévő átkelőhelyek, útvonalak biztosítására kialakított földvárak, birtokközpontok, az államalapítás idején, majd az Árpád-korban is javarészben királyi, királynéi kézben voltak. így Atád földvárát, révjeit és vámhelyét a somogyvári ispánság (Alma), valamint a délebbre levő pácodi földvárat, átkelőhelyet a szentkirályi, a besenyői népek őrizték. Déli irányból - a Babócsa várában székelő - német eredetű Tiboldok, illetőleg a lábodi uradalmukhoz tartozó népei vették körül, és biztosították a királyi, királynéi uradalom falvait, valamint a segesdi királynéi székhelyet. A Segesd-Nagyatád-Babócsa útvonal a királyi, királynéi Dráva menti és az északra lévő települések, birtokok közötti közvetlen összeköttetést teremthették meg. Hiszen a déli, a Barcs, Belcsa, Aranyos falvak, a jól jövedelmező Dráva menti kikötővel, rév- és átkelőhelyekkel, illetőleg az aranyosi királyi udvarházzal együtt egészen a XV. század elejéig királynéi kézben voltak. A Segesd-Nagykanizsa útvonal leágazásai lehettek a zákányi, a berzencei, a csurgói curtisokhoz vezető útvonalak, a hozzájuk tartozó várakkal. A fontos hadiút Zákányt, (Somogy)Udvarhelyei, Bélavárat is érintő szakasza, a Dráva- partján, király és királynéi udvarházakkal, erődítményekkel, földvárakkal volt ellátva az Árpádkorban. Végső soron tehát az államszervezést követően, az Árpád-korban a Somogyot északról déli irányban átszelő hadiút (valamint a fontos királyi és királynéi udvarházakhoz vezető útvonalak) a király, a királyné és az általuk idetelepített nemzetségek, szolgálónépek, illetőleg a somogyvári ispánság katonai ellenőrzés alatt álltak. A déli Segesd-Babócsa-Barcs útvonalait, valamint a Csurgót, a Zákányt, a Berzencét, (Somogy) Udvarhelyet, a Bélavárat érintő útvonalakat - a XI- XIV. század közötti időben - elsősorban a király, királyné és a Tibold nemzetség uradalmának az emberei biztosíthatták. Míg a hadi út melletti Dráva-parti Árpád-kori erődítésláncolathoz Bélavár, Őrtilos hatalmas földvára, illetve elsősorban az ott levő curtisok biztosítására készülhetett a zákányi, a csurgói vár. Kutatásaink alapján ez a várszervezet működhetett Észak-, Nyugat- és Kelet-Somogyban is. Vagyis a korai törzsfői, nemzetségfői központok várai, mint a Somogyvár-Kaposvár-Rupolyvár, a Fonyód-Segesd-Babócsa, valamint az Ordacsehi-Babócsa Motte-kisvár típusok alkották Somogy honfoglalás és az államszervezés időszakának várközpontjait. A stratégiai, hadi szempontból meghatározó fontosságú ispánsági és nemzetségi központok váraihoz, sűrűbben, az utakhoz és vízi átkelőhelyekhez kapcsolódó várak, erődített helyek szerveződtek. Ebben a belső védelmi láncban különös szerepet kaptak a központokhoz irányuló utaknál lévő korai nemzetségi udvarhelyek, illetőleg a későbbi királyi, királynéi curtisok, udvarházak védelmét szolgáló várak. 24
