Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 4. A somogyi korai (X-XI. századi) egyházszervezés a források alapján
4. A somogyi korai (X-XI. századi) egyházszervezés a források alapján Koppány leverése után - a vármegyeszervezet kiépítésével együtt - folytatódott az egyházszervezés. István király a somogyvári és a segesdi központi udvarháza, megyeszékhelye mellé föesperességi székhelyeket telepített, amelyek a veszprémi püspökség fennhatósága alá tartoztak. A német lovagoknak a legfontosabb kereskedelmi és hadiutak melletti birtokközpontjaiban lévő fegyveresek a révek, az átkelőhelyek őrzésére is szolgáltak. Ez derül ki világosan a Rád nemzetség Szántód, illetőleg a rév környéki, Boglárlelle-Rád központjainak esetében is. Közismert az is, hogy István - a német lovagok segítsége mellett - a kor felfogása szerint, mivel a csata előtt hozzájuk fohászkodott, Szent Mártonnak és Szent Györgynek, az ő támogatásuknak köszönhette a Koppány, illetőleg a pogányság feletti győzelmet. Nem véletlen tehát, hogy Somogy megye tizedszedői jogát - a veszprémi püspökség helyett - a pannonhalmi Szent Márton bencés apátság kapta meg. Ekkor kerül Siófok környékén több település és várbirtok a szentmártoni apátság kezébe, mint Csabán, Gányon, Megyeren, Kilitiben, Endréden és a később emlegetett Fokon is. A bencéseké lesz Kőröshegyen, Tardon, Rádon, Fonyódon és a dél-balatoni részen még több birtok. Bencések telepednek meg a somogyvári, a kaposvári és nem utolsósorban a babócsai birtokközpontban. A veszprémi győzelemmel kapcsolatban figyelhető meg Fok, Segesd-Nagyatád és Babócsa környékén (valamint másutt is a megyében), hogy Szent György tiszteletére szentelt egyházakat is emeltek. így keletkezett Homokszentgyörgy és Tótszentgyörgy egyháza. Az is érdekes, hogy ezek mellett az egyházak mellett főképpen török fajú népek: besenyők, berények telepedtek meg, mint a Babócsa környéki Rinyabesenyőn. Szent István ezzel a birtokbavétellel egyidőben a régi pogány központok, valamint a fontos útcsomópontok mellé és a királyi, egyházi és a hívei kezébe került birtokok védelmére - a német lovagok mellett - letelepítette a besenyő és talán a hozzájuk sorolható berény nevű (Kis- és Nagyberény) katonaságát. Talán az sem véletlen, hogy a besenyő eredetűnek tartott Veszprém megyei Szalók nemzetség is több birtokot kap itt. így szerepel a kezében Ádánd (1232-64.), Bősze (1279), s (Nagy) Berény (1232) bizonyos része. Rajtuk kívül egyébként a Fejér megyei Csák nemzetségi Kási (1302-től), valamint a Pók és a Rátát nemzetség (inkább szerzett) birtokai követhetők. Nagyon izgalmas, hogy Bábonyon megtalálhatók a Babunai Gergely comes fia és Koppány nembeli rokonai a XII. században. Ez az adat arra utal, hogy a vidéken a X. század közepétől a század végéig uralkodó Koppány nemzetség (?) népe, ha összeszorult területen, de egy-egy udvarház mellett mégis tovább élhetett. Tehát István király megtorló akciói, hadjáratai nem érintették teljességgel a Koppány-népet, vagyis közvetlenül a talán vétlen nemzetségtagokat. Úgy tűnik, hogy 997 után az Árpád-kor hosszú szakaszán például Siófok vidékén tovább éltek az új viszonyok, az új birtokosok mellett az egyházszervezés nehéz időszakában! Belőlük ágazik le a bábonyi eredetű és a Koppány nemzetségéhez, s talán a Megyer törzshöz tartozó ld. (Bábony) Megyeri Ugrón család is. Az egyházszervezés Fok környéki lefolyásához hozzátartozik, hogy a királytól a legnagyobb birtokot a székesfehérvári bazilika papsága, a későbbi káptalan szervezete kapta meg. Szabaditól kezdve a két Endréd, a két Bere, Töreki, Jód, Jaba, Kiliti, Kás, Nyim, Berény, Ságvár, Megyer, Lulla, Csaba vagyis összesen tizenhét falu részei kerültek a birtokukba. Emellett természetesen - elsősorban a királyné révén - a veszprémi egyházi szervezetek, így a püspök, a királyné székesegyháza, valamint annak területe is jelentős birtokokat kapott a XI. 25
