Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 3. A somogyi korai (X-XI. századi) várak, várközpontok
Az itt ásatásokat folytató tíakay Kornél szerint az előkerült hatalmas erődfalak külső oldalán, illetőleg részben a kőfalazat alatt talált átégett ún. vörös sánc nyomait keltezhetjük a X. századra. Ugyancsak Bakay írja, hogy, hogy “a Koppány herceget legyőző I. István korából megbízható emlékanyagunk mindeddig nincs. A fagerendákból ácsolt, földdel megtöltött vársáncok gyűrűjében valószínűleg már a XI. század elején felépült a maradványaiban ma is látható temető-kápolna”. Somogyi korai (X—XI. századi) vártípusok A somogyi várak közül ugyancsak első helyen kell említeni - a honfoglalás időszakában már meglévő - Fonyód-Várhegy-földvárat. Ezt a Kupavámak is nevezett ovális alakú belső területét körbevevő, eredetileg legalább hat-hét méter mély sáncokat magas sánctöltés kíséri. Bacsók György szerint a középkoron keresztül egészen az újkorig állt rajta erődítmény. 1934-ben 25-30 cm vastag, gerendákból képzett agyaggal kitömött, palánkszerű építmény került elő belőle. Ez az ovális alakú, nagyjából 80-100 m-es átmérővel rendelkező, közepes nagyságú vár ugyancsak magasan, a tengerszinttől számítva 230 m-es magasságban feküdt. A korai várak harmadik típusához sorolható a fonyódi várrendszerhez tartozó ún. Ordacsehi- Zardavár. Ez a nagybereki mocsárban lévő hosszabb, ÉD-i sziget Észak irányában lévő 40 m-es átmérőjű, öt-hat méter magas kiemelkedésen volt. A köralakú sáncokkal rendelkező vártípust a szakirodalom az ún. Motte-típusként emlegeti. Nézzünk meg a három fontos vártípusból még egyet-egyetl Az egykor Kaposvár határához tartozó Zselickisfalud községtől K-re 3 km-re, a Ropolypusztától ÉNy-ra 2 km-re emelkedő várhegyen a - somogyvári Kupavárhoz hasonló - ún. honfoglaláskori várat rögzíthetünk. Ez az ún. rupolyi vár megközelítőleg ÉD-i irányban 520 m-es hosszúságot, illetőleg NYK-i szélességében 140 m-es szélességet elérő, hosszúkás típus É-felé keskenyebb, míg D felé gömbölydeden szélesedő. A somogyvári Kupavámál kétszerte hosszabb vár a 259 m-es legnagyobb magasságot elérő, igen tekintélyes alapterülettel, vagyis befogadóképességgel rendelkezett. Nagysága mellett a vár különlegessége a sánc építési rendszerében van! Sáncrendszere az ún. vörössánc típusát mutatja. Ez a vörössánc-építési technika pedig mindenképpen a X. századi, vagyis a honfoglalás kori vörössánc, várak sáncrendszerével kapcsolja egybe. Ha a korszak magyarországi példáiból egyet-kettőt felsorolunk, akkor mindenképpen a soproni, a borsod-abaújzempléni és az erdélyi hasonló kiképzésű, nagy méretű, X. századi várak korát idézi. Alapterülete, típusa és a vörössánca a korai honfoglaláskori törzsfői, illetőleg nemzetségien várak jellegzetes formájához kapcsolja a ropolyit. A megyében hasonló korú - a kisebb somogyvárin kívül - az őrtilosi Dráva menti és talán a Kéthely-Baglyasvár. A Somogy megye szívében a Kaposvár-környék legkorábbi X. századi nemzetségiéi, törzsfói vára: Ropoly ugyancsak Koppányék kezében lehetett. István király sajátította ki, s adta át új, hozzá hű nemzetség kezébe. így alakult ki benne Monoszló nemzetség központja a XII-XIV. században. A második, az ún. fonyódi-várhegyi típushoz tartozhatott a segesdi királynéi ispánság korai vára. A hosszúkás, ovális, 186 m-es magasságban fekvő vár V alakú sáncárkát régészeti kutatásaink 4-5 m-es mélységűnek határozták meg. Az ilyen 80-100 m-es átmérővel rendelkező, általában, a dombon, hegytetőkön elhelyezett korai földvárak már nagyobb számban léteztek Somogybán. Hasonló lehetett pl. a babócsai nemzetségi központ török-várának az elődje is. 21
