Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)

III. - Fehér vászonviselet, somogyi hímzőasszonyok vászonmunkái

-35 A legszembetűnőbb talán az emberen a fejviselete. A férfiaknál a rövidre nyírott haj XX. századi fejlemény. Korábban inkább hosszan hagyták, esetleg a vállnál kerekre nyírták. 1848 előtt a falusiak még hosszabb hajat viseltek, szerették kettéválasztani, a hosszabb hajat a két fül mögött vagy előtt sodorták vagy csimbókba kötötték. 1848—49-ben sok bevonult önkéntesnek levágták a varkocsát és nyakba kerekre nyírták a haját. Ezután a legtöbb már nem növesztette meg jobban. De sok öreg negyvennyolcas, aki még megérte a századfordulót, éppen befont hajáról volt megismerhető. A pásztorok hagyták el a legkésőbb a hajuk varkocsba kötését.

Fontos volt a férfiak számára a bajusz. Ha egy fiúnak már serkent, azt már nagy legénynek tartották a lányok és a legénypajtások. Szakállt a házas emberek növesztettek. A múlt század második felében—különösen a reformátusok körében—divat volt a Kossuth-szakáll.

A XVIII. század végéig általános volt a férfiak körében a süvegviselet. Somogybán süveges mesterek készítették, parasztok, pásztorok, béresek sőt a katonaság egyes egységei is viselték. Télen viszont kucsmát hordtak. A XIX. század folyamán egyre inkább tért hódított a kalap viselése falun is. A juhászok kis pörge kalapot, a gulyások, csikósok nagyobb karimájút, a kanászok sokáig cilinder formájú kalapot viseltek. Parasztoknál vidékenként változott, hogy kisebb vagy szélesebb karimájút hordtak-e.

A nők hajviseletét általánosan azzal lehet jellemezni, hogy mihelyt be lehetett fonni, befonták. Az asszonyokét, sok helyen az eladó lányokét is föltették kontyba. Egyes vidékeken az eladó lányoknak díszes fonatot, díszes hajkontyot készítettek, vagy pántlikát tettek bele. (Attala környéke pl.) A pártaviseletre már nem emlékeznek, de a XVIII. században még szokásban volt. A férjhez kerülő lányoknak lakodalom éjszakáján a menyasszonytánc után tették a fejükre "felkontyuláskor" asszonyi mivoltukat jelképező kontyukat. Ez rendszerint két darabból állt, egy alsó kontyból, amely rendszerint fehér csipke vagy sifon sapkácska volt a hajkontyon. A felsőrész az többféle lehetett a megyében. Külső-Somogy, a Kis- és Nagyberek, a Kapos mente keleti szakaszának falvaiban nagy selyemkenoőből kötöttek kányásan, pillangósán, azaz hátul szétálló végekkel kialakított fejdíszt. A színe, mérete, a megkötés módozatai, a rátűzött szalagocska stb. árulta el, hogy katolikus, református, fiatal vagy öreg-e az asszony.

A Zselicben, Sziget-vidéken, Rinya mentén csak a katolikus nőknek volt kendőből kötött kontya az első világháborúig. A reformátusok felső kontya a homlokukat hátrakötő fekete selyemkendőből és a fejbúbra tett kézi horgolású fodros kerek sapkából állt, (gódakonty)bs hátul színes szalagcsokor lógott le. Ez a fejszorítós konty fennmaradt Csökölyben, Kisbajomban, Rinyakovácsiban, Szobon, Kónyiban, Kutason, Alsó-Segesden, s a legfestőibb fejék volt Somogybán.

Másutt, pl. Dél-Somogyban elmaradt a fekete fejszorító és helyette a kerek, fehércsipkés művirágos, hátul szintén színes szalagcsokros un. szigetvári konty jött divatba, mivel ottani kontykészítőktől vették. A Csurgó környéki reformátusok és evangélikusok nem kerek, hanem négyszegletes, művirágos-csipkés kontyot alakítottak ki. De ők elhagyták 1920 után, mert a hozzá szükséges cseh csipkét már nem tudták beszerezni, ehelyett ők is a már kissé merevített kendőből való hátrakőtót\&iA\.&í viselni.

Késői típus a Koppány völgyben kialakított flitteres pille, amely szintén a hátrakötött kendőből alakult ki, az Attala környékiek pedig a sapkaszerű kontyukat kezdték 1920 után fémlemezkékkel, gyöngyökkel díszíteni. A német nők mindig is sapkaszerű (Khappe) kontyot hordtak. A Lakócsa környéki horvát női konty is sapkaszerű volt, de ők hátra a fejbúb alá tették ezt a pocelicát, amely nagyon színes téglalapformájú hímzett díszű lappal volt fedve.

Csak kontybán otthon, munka közben, táncban és templomban voltak az asszonyok, egyébként még egy fej kendőt is tettek fel. Idősebb asszonyok (akiknek már eladó lányuk, nős fiúk volt, számítottak annak) kontya kevésbé volt színes, virágos, pántlikás, kevésbé volt kikeményítve. A fejkeszkenyó-félék is többféle formájúak, anyagúak lehettek. Törölköző formájú, szélességű (50—70) cm volt a férevetó, fejreve- tó, melyet ünnepi alkalmakkor, főként templomban viseltek a dél-somogyi nők. Ezt a fejbúbra rögzítve a fül mellett behajtva a derekukig vezették le és összefogták. Gyermektelen menyecskéknek megyeszerte ugyanilyen széles volt a csipke tüanglija, mellyel a templomban kontyukat fedték és derekukon övükhöz rögzítették a végeit.