Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Államosítási törekvések
-36 rtlltekintőbb eljárást kell követnünk: - vagyis, csak oly helyeken szervezzük az állami népiskolát ahol arra állami és kulturális szempontból valóban szükség van és ahol a helyi viszonyok bizton remélni engedik, hogy az állami iskola életképes és virágzó leend..." A kormányzat elképzelései azokban a kérdésekben tükröződnek, melyeket Wlassics fogalmazott meg a helyi közigazgatási hatóságok számára, és melyekben az államosításra alkalmas helységek viszonyainak vizsgálatát rendelte eL A tanfelügyelők egyetértésével és közreműködésével a községek nemzetiségi és kulturális viszonyait kellett vizsgálni a következő szempontok szerint: A/ Melyek azok a községek, ahol a magyar lakosság kisebbségben van, s számukra nincs a községben magyar tannyelvű, jó népiskola? B./ Szemügyre veendők azok a községek, amelyekben más nyelvűekkel szemben a magyar elem többségben van, de nincs jó magyar tannyelvű iskolájuk. G/ Vizsgálni kellett azon tiszta magyar lakosságú községeket, amelyekben volt ugyan népiskola, de sem a község, sem a felekezetek szegénységük miatt legjobb akaratuk mellett sem voltak képesek "virágzó népoktatást biztosítani." D./ S végül leggondosabb felmérést rendelte el azokban a tiszta nemzetiségi községekben, amelyekben kérték a magyar állami iskolát, sót anyagi áldozatok vállalására is hajlottak. A leirat ezek után igen részletesen felsorolta a községektől várt támogatást, úgymind építési telek biztosítását, az iskolaépületek karbantartását, fűtését és takarítását, hozzájárulást a tanító javadalmazásához, a hitoktatásról való gondoskodást Mindezek az elvárások már előre jelezték az államosítási akciók sikertelenségét, ugyanis a községek vagy nem akartak, vagy nem tudtak hozzájárulni a pénzügyi támogatáshoz. Döntő többségük nem rendelkezett olyan pénzügyi alappal, amely új iskolák vagy a leromlott régi felekezeti illetve községi iskolák átalakításához elegendők lettek volna. A miniszteri leirat kézhezvétele után Somogy vármegye főispánja, Tallián Gyula 1898. február 7-én kelt átiratában kérte Beksics Ignácot, az akkori tanfelügyelőt, fogalmazza meg az államosítási tervezettel kapcsolatos véleményét, elképzelését. "Somogy vármegye azon szerencsés helyzetben van ugyan, hogy minden iskolájában a tannyelv magyar és mégis azon vármegyék közé tartozik, ahol a tanügyi és egyéb hatóságoknak résen kell állniok, s eleve kell gondoskodniok góczpontok felállításáról, amelyek erős védő bástyái legyenek a közvetlen szomszédságukban levő szláv népek kirohanásai ellen, minthogy a nemzetiségi mozgalmak csak az esetben veszélyesek, ha azokat a szomszédos országok rokon fajú nemzetiségei szítják." - írta a tanfelügyelő, s ennek a gondolatnak a szellemében fogalmazta meg az államosítással kapcsolatos elképzeléseit, szorgalmazva a Dráva magyarországi oldalán sorakozó községek iskoláinak államosítását, melyek hivatva lettek volna "a magyar nyelv és magyar érzés ápolása mellett egyszersmind a magyar nemzeti kultúra fejlesztését is előmozdítani." Beksics tisztában volt azzal, hogy a Dráva-parti iskolák egyszerre nem államosíthatók. A Dráva partján haladó vasút menti "átjárókat" képzelte mindenekelőtt megerősíteni, "ahol a két ország nyelve és ipara versenyez egymással". Ezeken a pontokon - véleménye szerint - a magyarságnak nem erősebbnek, hanem legyőzhetetlennek kell lennie a szomszédos Horvát-Szlavónországgal szemben. Zákány, Barcs és Sztára volt az a három "átjáró", amelyeket a Dráván átvezető utak kereskedelmileg is számottevő helyekké emeltek. Ebben a három helységben tartotta elengedhetetlennek Beksics az állatni elemi iskola megszervezését, s csak ezután tartotta lehetségesnek a közbeeső községek, Berzence, Vízvár, Góla (Horvátországhoz tartozott és tartozik), Babócsa, stb. iskoláinak államosítását. A németajkú községek iskoláinak államivá tételét - amelyek a statisztikák szerint már mind magyar nyelvűek voltak - nem tartotta sürgetőnek, "várhat azon időkre, midőn az állam pénzügyi viszonyai megengedik az iskolák nagyobb részének államosítását". Nézete szerint a németajkú községek esetében ott kell majd kezdeni a szervezést, ahol a szomszédos községek is németek, s utóbbra maradhatnak azok a községek, ahol csak egy-egy község ékelődött be magyar falvak közé, pl. Szó majom, Ecseny.
