Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Államosítási törekvések
-37 A tiszta magyar községek iskoláinak államosítása során központokat kívánt meghatározni, "ahonnan - idővel - bizonyos rajvonalakban húzódnának tovább az állami elemi iskolák irányvonalai." Központul a járási székhelyek szolgáltak volna, minthogy ezekkel a járás minden községe érintkezett. (Például említette Nagyatádról kiindulva Kutason, Nagybajomon át Sárd, Csokonya és Hetes.) Beksics Ignác időrendben a következőképpen képzelte az államosítást: 1899- ben: Dráva-partján: Zákány, Barcs, Sztára Járási székhelyen: Nagyatád. (Csurgón már volt állami iskola, Szigetváron pedig már folytak a tárgyalások a polgári iskola felállítása és állami kezelésbe vétele miatt) 1900- ban: Dráva-partján: Berzence, Vízvár, Góla, Babócsa Járási székhelyen: Tab, Igái (Kaposváron már államosították az iskolákat) 1901- ben: Dráva-partján: Dráva tamási, Tótújfalu, Drávaszentmárton, Drávakeresztúr. Járási székehelyen: Marcali, Lengyeltóti. A megye többi községében 1901 utánra tervezte az államosítást.(96) A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium gyors intézkedést kívánt, hiszen a jelentések beküldésének határidejét 1898. április elsejében szabta meg. A főispán február 17-én valamennyi főszolgabírónak elküldött körlevelében kiadta, hogy a "leggondosabb és lelkiismeretesebb eljárással" a minisztérium által megadott szempontok szerint végezzék el a vizsgálatot.(97) Április közepéig valamennyi fószolgabíróság, község nyilatkozata beérkezett. A barcsi járás területének községeit a Wlassics megfogalmazta kritériumok alapján G/ és D./ csoportba sorolták, s közülük Pálfalu, Bolhó, Drávaszentmárton és Barcs községek iskoláinak államosítását "a virágzó népoktatás", valamint "a magyarosodás előmozdítása érdekében" - a képviselőtestületek egyetértésével és hozzájárulásával - kérték és szorgalmazták. Az államosítás mellett szólt Pálfalu, Bolhó és Drávaszentmárton községek mérhetetlen szegénysége is. A marcali járás területén egyetlen népiskola sem kérte az államosítást, a lengyeltóti járásból pedig egy sajátos jelenségről szólt a beszámoló. Nevezetesen arról, hogy a járás idegennyelvű községeiben működtek a legjobb magyar nyelvű iskolák, melyeknek aztán nagy befolyása volt Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér "tót", valamint Hács és Vámos német lakosainak magyarosodására. Ellenben a tiszta magyar Szöllőskislak kérte az államosítást, hiszen a községben az oktatás tanító hiányában már öt éve szünetelt, s az iskola épülete így kihasználatlan volt. Az igali járásban sem a hívők, sem a püspök nem járult hozzá még az iskolák államsegélyezéséhez sem, ugyanakkor a községek szorult anyagi helyzete igényelte volna az államosítást A tabi járás községei az államosítás elől elzárkóztak, s a főszolgabíró - "pontosan és lelkiismeretesen mérlegelve" a körülményeket - arra a következtetésre jutott, hogy járása területén, bár "jóllehet a népoktatás nem mindenütt virágzó", nincs égetőn szükség állami elemi iskolák felállítására, hiszen a nem tisztán magyar ajkú községek (Zics, Nágocs, Kötcse, Kereki és Pusztaszemes) lakosai sem zárkóznak el a magyarosodás elöl. A szigetvári járás községei - Sztára kivételével - elutasították az államosítás lehetóségét(98) Tallián Gyula április 28-án terjesztette föl a szervezendő állami népiskolákról a kimutatást, melyek közül tizenegyben nemzetiségi (Sztára, Teklafalu, Belezna, Bolhó, Drávaszentmárton, Pálfalu, Barcs, Tarany, Heresznye, Bélavár, Vízvár, Háromfa-Agarév) tizenötben pedig szociális körülmények tették
