Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Magyar nyelv tanítása a nemzetiségi községek iskoláiban
-21 A magyar nyelv tanítása a nemzetiségi községek iskoláiban Somogybán a népoktatás általános problémáinak szem előtt tartása mellett folyamatosan napirenden szerepelt a nemzetiségi kérdés, illetve a nemzetiségek által lakott falvak iskoláinak helyzete, bennük a magyar nyelv oktatásának bevezetése, illetve tannyelvvé tétele. Hiszen a nemzeti kérdés egyik központi problémája a népiskola. A népiskola feladata az lett volna, hogy mentül több, az életre hasznos ismereteket nyújtson. Ez a cél csak úgy lett volna elérhető, ha az elemi oktatás nyelve minden iskolában a nép nyelve lett volna. A nemzetiségi törvény megjelenését követő években Somogybán is még tiszteletben tartották a nem magyar ajkú lakosság anyanyelvén történő oktatásának igényét, de a későbbi években a magyar nyelv tannyelvként való bevezetése került előtérbe. 1876-ban a helyi sajtó a Somogy lapjain támadást intéztek a nemzetiségi nyelven történő oktatás ellen, melynek ürügyéül egy, a "Hon"-ban megjelent cikk szolgált. A szombathelyi püspök költségén ugyanis megjelent egy vend-magyar nyelvtankönyv. A Hon megjegyezte, hogy Somogy megéyben a nagyatádi kerületben van több vend község, közel 5000 lélek- számmal. Ezek iskoláiban is taníthatják a nyelvtant, mert e nyelven ez az első ilyenfajta tankönyv, s igen nagy hiányt pótol. A replika nem maradt el. "Somogy megye szláv községei mind beszélik a magyar nyelvet, s iskoláiban is ez a tannyelv, Somogy megye tanítói sokkal hazafiasabbak, mintsem hazájuk nyelvének ápolásáról megfeledkezzenek, jóllehet, sok munkát okoznak. Mert mindamellett, hogy a horvátok, tótok, vendek beszélik a magyar nyelvet, a család körében ezt nem használják el annyira, hogy iskolaköteles gyermekeik nemritkán egy szót sem tudnak magyarul. Miként tanulnak meg tehát magyar nyelven? Úgy, hogy a tanító az első évben semmi egyébre nem tanítja őket, mint magyarul beszélni. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy idegen ajkúak számára irodalmat teremtsünk, s idegennek neveljük azokat, kikből éppen annyi fáradsággal magyarokat is nevelhetünk. A magyarság között elszórtan élő idegen nemzeti- ségüeket az iskolában lehet legjobban a nemzet nyelvének meghódítani, s így lassanként megmagyarosítani. Az a túlságos dédelgetés, mellyel a nemzetiségek iránt eddig is már viseltettünk, nem terjedhet odáig, hogy saját nemzetünk ellenségeivé szegődjünk. Pedig azzá leszünk, ha nemzeti nyelvünk terjeszkedéséről lemondva, idegennek nyitunk utat nemcsak az adminisztrációban, törvénykezésben, hanem még az iskolában is. Ne feledjük, hogy: nyelvében él a nemzet. Ne feledjük amit gróf Széchenyi mondott: "Az, ki honi nyelvünk mellett van, nemzetünk éltét hordja szívében; az pedig ki ellenszegül - hazagyilkos. "( 62) 1876 nyaráig a megye tanügyeit a Tanügyi Bizottság intézte, amely akkor pénzügyi támogatás híján beszüntette tevékenységét; munkáját a közigazgatási bizottság vette át.(63) Somogy megye törvényhatósági bizottsága 1876. szeptember 25-i közgyűlésén választotta meg a közigazgatási bizottságba delegált tagokat. A bizottság október másodikán tartotta meg alakuló gyűlését, s ettől kezdődően rendszeresen ülésezett, munkájáról félévenként jelentést nyújtott be a törvényhatóságnak. Mái az első üléseinek egyikén foglalkozott a nem magyar tannyelvű iskolák kérdéseivel, s átirattal fordult az illetékes egyházi hatóságokhoz "a magyar tannyelv lehető bevezetése iránt," és kérte azon községek sorát, ahol az államnyelv kizárásával oktattak. A közigazgatási bizottság felhívására beérkezett jelentésből kitűnik, az államnyelv kizárásával egye-
