Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
A népiskolákról
-14 A népiskolákról Somogy megye nemzetiségi községeiben működő népiskolák helyzete, működési feltétele semmiben sem különbözött a magyar ajkú községekben működő népiskolákétól. A korszakban készült népiskolákról szóló jelentések igen lehangoló, lesújtó képet festenek az isko- lákállapotáról.(35) Az 1868-as népiskolai törvény életbe lépése után sor került ugyan új iskolák építésére, a régiek újjáépítésére vagy bővítésére, de a községek többségében továbbra is egy tanerős, egy tantermes, hiányos felszerelésű, túlzsúfolt maradt az iskola. A közigazgatási bizottság megalakulását követően iskolafenntartók sorát szólították fel iskolaépületeik bővítésére (ezzel egyidejűleg második tanító alkalmazására), s közülük néhány a javítgatás, toldozgatás helyett inkább új épületet emelt. (Feltétlenül említésre méltó, hogy 1877-től iskolaépületet bővíteni vagy újat emelni - az iskolák jellegétől függetlenül - csak a közigazgatási bizottság által jóváhagyott tervrajz alapján lehetett. A korábban épült iskolák állapotáról különböző források alapján vegyes kép rajzolódik ki. Közel félszázra becsülhető azok száma, amely teljesen rossz, alig használható, nem egy életveszélyes állapotban volt; de ha az egyes iskolákra eső tankötelesek számát is nézzük, akkor jóval több nem felelt meg a törvény által megszabott előírásoknak^) Az iskolák nem egy esetben tarthatatlan helyzetét prolongálta az iskolafenntartók - községek, hitfe- lekezetek - szegénysége, teljes pénztelensége és némelykor a tanítók igénytelensége, nemtörődömsége is. A tanfelügyelői látogatások esetenként még a század vége felé is elképesztő viszonyokról vallanak. Habina Péter tanfelügyelő nágocsi látogatásakor az evangélikus iskolát "berendezetlennek, felszere- letlennek találta. A felszerelés helyett azonban a dobogó mellett, két széken nyugvó teknőben valamelyes gazdasági czélra preparált föld volt, a tanterem északi sarkában három kosárban kotlós tyúkok ültek; - a keleti oldalán pedig egy nagy kalitkában gerlék turbékoltak; a tantermet az ablakpárkányon elhelyezett pipakészlet s csizmakefék dísztelenítették. Az iskolai írótábla kicsi, festetlen, a tanítás eredménye rendkívül csekély. "(37) Az iskolák felszerelése az 1868. évi XXXVIII. te. életbelépését követően a VKM program szerint folyt. Az 1870-es évek elejétől ellátottak voltak fekete írótáblából, számoló táblából, fali olvasótáblából (a nem magyar ajkú iskolákban az adott anyanyelven is), s megtalálhatók voltak a legfontosabb fali térképek (megyetérkép, országtérkép). Az iskolák jó része rendelkezett természetrajzi, természettant szemléltetőeszközökkel, földgömbbel; s igen csekély számban bírtak iskolai könyvtárral. A gyakorlati oktatás szempontjából nagyon fontos faiskolával és gyakorlókerttel az iskolák nagy hányada rendelkezett.(38) Általános jelenség volt az iskolák túlzsúfoltsága. Bartos tabi körorvos a zicsi iskolában egy kb. 5 öl (9,15 m) hosszú és 3 öl (5,49 m) széles tanteremben 109 gyermeket talált a padokban szorosan egymás mellett ülve vagy állva.(39) A vámosi római katolikus iskolában 125 gyermek volt összezsúfolva, a boldogasszonyfai egyetlen tantér ■ icin 120-125 tanköteles "tanult"(40) és még sorolhatnánk. A túlzsúfoltság, mely a közegészségügyi törvényekkel ellenkezett, magyarázat lehet a gyermekek közt
