Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Somogy megye nemzetiségei

SOMOGY MEGYE NEMZETISÉGEI

1857-ben Csorba József "Somogy vármegye ismertetése" című munkájában a következőképpen szól a megye nemzetiségi viszonyairól: "... Különféle fajú nép lakja Somogyunkat: itt bővebben leírni e tárgyat érdemesnek vélem. Lakik tehát e megyében legtöbb magyar s mintegy tízannyival meghaladja a németek számát, továbbá vannak azon népfajok, mellyeket a feljebb adott képlet tót név alá foglal, de én ha talán a szerbeket a szlávokat ugyan egynek vélem is a croatokat vagy mint Somogybán és Szálában mondják Krobotokat megkülönböztetem...

... A magyarok mint számmal túlnyomók, úgy nemzetiségi typosokat is legjobban megtartják, és a béköltözött németeket, épen úgy mint az Árpád idejében e földön lakó tótokat is magokéhoz sajátítják /asszimilálják/. ... azonban kevés, de mégis vannak helységek p.o. Szülök - most atádi járásban - Hárságy, Bőszénfa Zselicben, Döröcske, Ecsény, Bonnya az igali járásban, melyek némethonból hozott több sajátosságaikat még szembetűnőkép bírják, de a magyar nyelvet értik, beszélik. Szintúgy a Szigetváron, és vidékén lakó szerbek, hibásan ráczok, úgy Lengyeltóti és Buzsák, Táska táján lakó tótok vagy sokaczok családjaikkal ugyan eredeti nyelvükön beszélnek, de oskolai oktatásuk és prédi- kátziójuk magyar.... Innen országszerte méltán magyar megyének tartják Somogyot, s a mostani magas kormány is hivatalos nyelvnek a köznép körében ezt meghagyta, és a helységekkel a tisztviselők magyar nyelven közlekednek, - úgy a törvényszék is minden működéseiben kizárólag a magyar nyelvet használja. "(2)

Csorba leírásában az 1852-es népszámlálás adatait idézi, amely szerint Somogy megyében 187.211 magyar, 18.735 német és 12.722 "tót" lakott.

Fényes Elek a tíz évvel korábban megjelent Magyarország leírása című munkájában a 202.938 magyar nemzetiségű lakos mellett 1.308 tótot, 9.370 horvátot, 3.876 "ráczot" és mindössze 8.959 németet említ Somogy megyében.(3)

Csánki Dezső az 1913-ban "Magyarország vármegyéi és városai" sorozatban megjelent "Somogy vármegye" monográfiájában a következőket írja a megye nemzetiségi viszonyairól: "... a szerbek, a vendek már teljesen kivesztek, csak helynevekben, családnevekben él még emlékük. Csak a horvátok, németek, tótok tartották még fenn itt-ott nyelvüket és szokásaikat. A horvátok a déli határszélen szoros kapcsolatban vannak szlavóniai testvéreikkel..."

A németek két csoportban fordultak elő, "a vármegye délkeleti határán a tolnai és baranyai sváb telep folytatásaként, s a megye középső és északi részén elszigetelt csoportokban ..."(4)

Sarosácz György a "Magyarország délszláv nemzetiségei" címmel írt összefoglaló munkájában a Somogybán élő horvátságot három csoportba osztja, úgymint:

a. ) Dráva menti horvátok I.: Drávasztára, Révfalu, Drávakeresztúr, Felsőszentmárton, Lakócsa, Potony, Szentborbás, Tótújfalu.

b. ) Dráva menti horvátok II.: Berzence, Bélavár, Vízvár, Heresznye, Babócsa, Bolhó, Tarany.

c. ) Somogyi horvátok: Tótszentpál, Táska, Buzsák.

Eredetükről és betelepülésükről kialakult nézetek hazai és jugoszláv irodalom alapján két csoportba oszthatók. A kutatók egy része azt igyekszik bizonyítani, hogy a délszlávok - elsősorban a sokácok és a Dráva menti horvátok - a honfoglaláskor itt talált szláv őslakosság egyenes utódjai lennének, akik Magyarország déli, így Somogy területére a VI-VII. században telepedtek le. A másik csoport pedig