Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Somogy képzőművészei 1780-1945 - Iskola és levéltár 32. (Kaposvár, 1990)

Művésztelepek, szabadiskolák, művészeti társaságok

ból, .krétarajzaiból. /Madárfriz, Sárga táj, Vegetáció stb./. Több művészeti vonatkozású cikJJcet írt /pl. Nagy Istvánról, Egry Józsefről/. Rajzait néhol ! játékosan ornamentális, már-már szecessziósán kalligrafikus, máshol ellágyultan lírai, vagy szimbólumkereső, lendületes votálnálókból szövi a harmonikus tisztaság szellemében. Önálló kiállítása volt 1968-ban Kaposváron, 1970-ben Pécsen és Hódmezővásárhelyen, 1977-ben Érden és Barcson, 1979-ben a Fényes Adolf teremben és a jugoszláviai Verőcén. Budapesten halt meg 1981-ben. Hagyatékát a barcsi múzeum őrzi . Irgdalomj, Tüskés Tibor: Varga Hajdú István rajzai Verőcén. Somogy 1979«; Laczkó András: A Józsefhegyi kertben. Somogyi Néplap 1980. december 21. VASZARY JÁNOS festő /1867-1939/ A XX. század eleji magyar festészet kiemelkedő alakja. 1867» november 30-án született Kaposváron. Apja, Vaszary Mihály a helyi gimnázium tanára volt. Az elemi iskolát és a gimnázium első négy osztályát Kaposváron végezte, majd a kolozsvári piaristáknál fejezte be. 18851910-ig a budapesti Mintarajziskolában tanult, Székely Bertalan tanítványaként. 1887-től a müncheni akadémián Hackl professzor élőmodelles osztályában két'évig, 1899-től a párizsi Julian aka démián szintén két évig képezte magát. 1892-ben nagybátyjával, Vaszary Kolozs hercegprímással Rómába ment. 1893-ban ismét Párizsban tanult a Julian akadémián, Jean Paul Laurens és Benjamin Constant vezetésével. Ekkor ismerkedett meg ott élő honfi társa, Rippl-Rónai és francia festőbarátainak új stílustörekvéseivel. Párizsban megfestette a magyar szecesszió egyik első kiemelkedő alkotását, a Fekete kalapos nőt.