Stamler Imre: Milyen lehetett az ősi Somogyország? - Iskola és Levéltár 31. (Kaposvár, 1989)
Előszó
- 9 Itt .készültek valaha a nagy portyázások haditérvéi, és itt tanulták a rendet, fegyelmet, itt tanították a lovakat, itt törték he a vad paripákat, itt voltak a lóversenyek, célhalövése.k, különféle vetélkedések» A vezéri helyneveknél lehet elképzeltetni a helyszínen, hogy hol is állhatott a fejedelmi sátorváros, hol álltak a szekerek ponyvákkal fedve« Kik hol lehettek? Hol álltak a fényes paripák? Hol voltak a vad kuvaszok, hol az őrök, meddig mehettek a kereskedők és a követek? Hogy folyt le egy kihallgatás, kik voltak odabent a sátorban ilyenkor? Este a füzeknél meséltek az igricek, a hősi énekmondók. A régi hazáról, a nagy vezérekről, ősökről, hősökről szólt az ének. De jó leime feleleveníteni belőlük néhányat! Nagyon érdekes, változatos élet folyt itt valaha. Színes, tarka világ, érdekes emberekkel. Nem lehetett könnyű azt felváltani a keresztény életmód kedvéért. Mégis megtették, meg tudták tenni őseink! Tudták vállalni a jövő érdekében az újat, a szükségeset. Volt akkora tudásuk, intelligenciájuk, hogy felmérjék a jelent, és tudják, mit igényel a jövő. Voltak olyan vezetőik, akik képesek voltak felelősen dönteni, irányítani. Sajnos, történészeinkre a legutóbbi időkig túlságosan hatottak azok a források, amelyeket idegenek írtak le rólunk, legtöbbször gyűlölködve, hisz ellenségek voltunk. Seregeink adókat szedtek és szabad rablásokat végezhettek városaikban, eközben bizonyára sok olyat cselekedtek, amiket a hadak mindig megcsinálnak, ha valahol valamiért megjelennek. Ma már tudjuk, hogy a magyar seregek nemcsak fosztogatni, rabolni jártak nyugatra és délre. Hívták őket, kérésre avatkoztak be a különféle hatalmi harcokba, és ezért kapták az adókat, a szabad rablást bérként, az elvégzett megsegítésért, A feljegyzéseket rendszerint nem azok írták, akiket segítettünk, hanem azok, akiket bántottunk. Ezek után kincsvágyóknak, rablóknak, barbároknak, szerződésszegőknek és egyéb becsmérlő jelzővel illethető népnek neveztek bennünket.
