Stamler Imre: Milyen lehetett az ősi Somogyország? - Iskola és Levéltár 31. (Kaposvár, 1989)
Előszó
10 Csakhogy aligha voltunk ilyenek, aligha voltunk vadabbak és barbárabba.k, mint más népek! Az a vezetés, amelyik úgy eligazodott Európa hatalmi harcaiban, amelyik egy évszázadon át úgy be tudott avatkozni a különféle küzdelembe, hogy ezer .kilométerekről vissza tudta épségben vezetni a hadakat, haza tudta hozni a zsákmányt, a megharcolt bért, az adókat, s eközben alig szenvedett veszteségeket, vereségeket, az ilyen vezetés és az ilyen sereget fenntartó nép nem lehetett műveletlen, barbár« Vezetői több nyelven beszéltek, kíváncsi emberek, értelmes és felkészült vezérek lehettek, a többségük bizonyára írni is tudott, képesek voltak a királyi udvarokban tárgyalni, szerződéseket kötni előnyös feltételekkel, eligazodtak a diplomácia szövevényeiben, helyesen mérték fel az erőviszonyokat. Nos, ez a nép sokkal fejlettebb, magasabb kultúrával rendelkezhetett, mint ahogy ma gondoljuk. Ha nem így lett volna, akkor nem tudták volna megtenni azokat a lépéseket, amik fejlődésünkhöz, Európába való beilleszkedésünkhöz, az új rend vállalásához kellettek. A magyar nép képes volt felfogni azokat a jelzéseket, melyek kihívásokban jelentkeztek, s melyeket felfogni csak fejlődésre képes nép és vezetői tudtak megérteni. Mindmáig alig értjük vagy félreértjük azt a zseniális vezetőket kiválasztó rendszert, amely az alkalmazkodásunkat elősegítette, amiben megnyilvánult a népért, a közösségért szükséges felelősség, a cselekvőkészség, az erő. Ha ez az erő, képesség megszűnt, a vezetőnek távoznia, pusztulnia kellett, bárhonnét származott, bárki is volt! Az eredmény, a teljesítmény számított csupán, és más semmi! Lektoraira figyelmeztettek arra a reális veszélyre, hogy új állításaim, feltételezéseim viharokat .kelthetnek, s erre készüljek. Nem az ellenvéleménytől, a cáfolatoktól, .kiegészítésektől .kell félnünk, hanem a gáncsos.kodástól, az akadályozóktól, akiknek a jelenlegi állóvíz .kellemes, ebben érzik jól magukat, így vannak otthon. Amit teszünk, valóban veszélyes, so.k hibát is elkövethetünk, de a legnagyobb hiba az lenne, ha tovább várnánk, ha nem tennénk meg az időszerű lépéseket. Ebbe a munkába minden résztvevő önként jelentkezzen1. Ezt mi innét alulról kezdeményezzük, de nem zárunk ki senkit, a.ki segíteni akar, mert egyetért szándékainkkal, bárki legyen is. Mi mindenki .kezét megfogjuk, ha velünk akar jönni!
