Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

4. Gazdasági és társadalmi viszonyok a XVIII-XIX. században

- 45 Kőhegyi szőlő 118 hold 973 négyszögöl

Temető 2 " 976 "

Utak, utcák, árkok,

egyéb haszontalanok 37 " 750 "

Főösszeg: házhelyben, kereken 134 hold

rétben 109 "

rétföldekben 148 "

szántóföldben 599 "

Összesen: 1485 hold

A földkönyvet készítette Wezerle Antal hites mérnök az 1847. évben. Elismerték és hitelesítették 1857. okt. 8-á.n Somogy megye tiszti földmérője, a főügyész, két táblabíró, egy főbíró és a vármegye esküdtje.

Lezárták Zamárdin 1857* augusztus 24-én: Péchy Imre mk. mérnök, mint kiosztási vállalkozó és Varga Vilmos jegyző.

/E földkönyvet hagy Károly volt .közbirtokossági elnök mentette meg, mikor 1956-ban kikapta a "gyerekek" kezéből, akik a községháza udvarán fontos iratokat tüzeltek el. A könyvet Csutak Sándor őrzi./

A földkönyv záradékából látjuk, hogy a földosztás 10 évig elhúzódott . Vita volt a fájészáson és bíróság alatt volt Bresz- tye.nsz.ky apát ügye is, aki testvéreinek Endréden 3 és fél telkes földet juttatott. Míg ezen ügyek be nem fejeződtek, nem lehetett a földeket kihasítani./78/

Az 1857-es felmérésben erdő' egy négyszögölnyi sem szerepel. Pedig a kőhegyi szőlőktől a Vaskeresztig húzódó ún. Diászói i erdő a községé volt, melyet Ökörtilosnak neveztek. Gyönyörű, magas "címerfák" hullatták a makkot, erdőneveléshez. Azért volt tilos itt a legeltetés.

Az öregek még most is emlegetik a nagy.^ port, és elmondják, hogyan játszották át a község akkori, megvesztegetett vezetői a papok kezére a Diászói erdőt./79/