Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

5. Az 1848. évi események

- 46 A három "vezetőembert" és társaságát megvendégelték, megitatták, eközben arra bíztatták őket, ha kijönnek az urak ebben az ügyben, mondják azt, hogy Ökörtilos_nem volt. Mert ha azt mondják, hogy volt, annyi adót fizetnek, hogy beleszakadnak! Egy- egy ősi, nagy fát is ígértek mindegyiknek, de meghagyták, hogy Ökörtilos nem volt!

Összehívják_az embereket a plébánia udvarán. Megjelent Czir- ko1pach Károly uradalmi tiszt, felállt valamiféle emelvényre, és háromszor "fölkérdezte":"Volt-e Ökörtilostok?" Ők háromszor azt felelték: "Nenyvolt, Tekintetes úr!" A harmadik kérdés után a tiszt magasba emelte kardját, és nagy hangsúllyal lerántotta: "Hát, ha nem volt, nem is lesz!"

így veszett el a Diászói erdő. A hamis tanúk életükben még megkapták az ígért fát. kimentek, átölelték, melyik a vastagabb, megjelölték és ki is vágták. De mikor az öregek meghaltak és fiaik mentek a fáért, odament a tiszttartó és azt mondta: "Nektek már nem jár! Meghalt a gyerek, oda a komaság!" A port azzal utasította el az úrbéri törvényszék, hogy a jobbágyok önként beismerték, hog.v fájészást 1841-től nem gyakoroltak. A robotos kis- könyvekbe bejegyzett viszontszolgáltatások pedig birtoklásnak nem tekinthetők. Az ítélet fenti perben 1859/328 szám alatt jog- erőre emelkedett.

Az apátság az erdő alatt meghúzatta a nagy árkot,egészen az endrédi határig, és azóta az erdőbe a lábát be nem tehette sen- ki.

5- AZ 1848. ÉVI ESEMÉNYEK

A "horvát-járás^1 is felforgatta a falu nyugalmát. 1848. szeptember 11-én Jellasicshorvát generális a Drávánál átlépte az országhatárt, és a császár parancsából vonult Budapest felé. Jöttek a seregek a Balaton mindkét oldalán./80/

A kőröshegyiek levágtak minden kakast, hogy hajnali kukorékolásukkal el ne árulják falujuk hollétét./81/