Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
6. Zamárdi a kapitalizmus időszakában
58 A századfordulón a parasztság elhagyta már az ugarolást, vasekét használtak, a cséplést leginkább nyomtatással végezték. Itt-ott már megjelent a "masina", a cséplőgép is. A zöld.takarmányok termesztése fellendült. A lucerna, baltacím és zabosbükköny termesztését a kitűnő gazda, Somogyi Vencel plébános honosította meg a faluban és környékén./131/ A lakosság száma a századfordulón 898 főre növekedett. A rossz megélhetési viszonyok miatt 129, fő Amerikába távozott. /132/ Munkalehetőség alig akadt. A falut három oldalról az apátsági birtok szorította. A szőlők pusztulása és a vasút drágulása miatt az elszegényedés fokozódott. A nép nyugtalanságát a pusztákon fel-fellángoló tüzek jelezték. 1905» március 28-án este hat órakor kigyulladt az iskolaépü- let. /Állítólag az iskola folyosóján felhalmozott vágott fa gyulladt meg./ Az erős szél a tüzet a templom fazsindelyes tetejére vitte. A templom leégett. A harangok megolvadtak. A helyreállítás két évig tartott. Akkor a templomot újból megáldották. /133/ A_ nyarai tatás a faluban a múlt század végén, de nagyobb mértékben a század elején indult meg. A budapesti családok a falusi házak "tiszta szobáit" vették ki, fürödni pedig lejártak a Balatonra. A víz akkor még a Batthyány utca közelében volt, csak később, a Sió malmainak lebontása után húzódott a mai helyére vissza. A fürdőkabinokat szilajos szekéren vitték le a víz mellé, a homokra, mert akkor még egy fát vagy bokrot sem lehetett találni a nagy, puszta birkalegelőn./134/ A Fürdőtó lep igazi fejlődése 1911-ben indult meg./135/ A vasúti őrház környékén megkezdődött az építkezés. A villák szomszédságában a község 1912-ben 12 szobás szállodát építtetett /Tanácsház/ .
