Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

6. Zamárdi a kapitalizmus időszakában

- 59 1913-ban megalakult a _BaIatonzamárdi_ Fürdőégyesüle t. A Fürdő- telep fejlesztését nagy gonddal végezték. Legtevékenyebb tagjai PurébI Győző székesfővárosi tanácsnok, Pougln Leó, az ÉGISZ-Bank igazgatója és Molnár Kázmér főhadnagy voltak.

A Fürdőtelep parcellázásának tervét Forbáth Imrs_múegyetérni tanár ingyen készítette el. Margittay Richárd zamárdi villatulajdonos, a jeles író pedig írásaiban népszerűsítette Zamárdit és Fürdőtelepét.

1914. július 28-án kitört az első világháború./136/ Általános mozgósítás! Mindenki azonnal vonuljon be alakulatához! A fiatalabbak végignótázták a falut. Feleségeik kérték őket: "Gyere haza, gyere haza, holnap úgy is el kell menni!" De hiába. Ők végső búcsút akartak venni kedves falujuktól, szülőföldjüktől.

Éjjel-nappal mentek a .katonavonatok. Elvitték a férfinép színe- javát. Szántódon, Zamárdin, Siófokon kenyeret, kalácsot, főtt húst és virágokat dobáltak föl a katonavonatokra. Sokan meg a vonatról dobtak le levelezőlapokat, üzenetet küldtek a szülői házba, talán az utolsót./137/

Uzsoknál, mikor a határt átlépték, szem nem maradt szárazon. Aztán jöttek az első tábori lapok. A piros lapok hírt adtak az ismeretlen helyről, a borzalmakról, sebesültekről, eltűntekről és a halottakról. Sok helyen sírás, zokogás verte fel az eddig hallgatag ház csendjét./138/

A földek és gyárak munkásai a Kárpátokon túl harcoltak. Galíciában Grovek és Lemberg között "nyírták a népet". Przemjslnél comblövést kapott a zamárdi katona. Sebét endrédi barátja kötötte be. Aztán magános góréba húzódott, annak gerendáján ülve várta meg a reggelt, míg érte jöttek.

Kegyetlen idők! A lövészárokból nem győzték a sok havat kihányni. A futóárokban térdig ért a sár. A hidegtől elfagyott az ember keze, lába. A pergőtűz alatt sokan hirtelen megőszültek. A csaták után pedig árva nyirfakereszte.k maradtak a környező tájon./139/