Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
6. Zamárdi a kapitalizmus időszakában
- 52 huz am ban. Abban az időben még "úgy fogták" a .katonákat. Már a verbuválás hírére az erdőbe menekültek a legények. Akit elfogtak, azt a csárdában leitatták, aztán elvitték. A szolgálatért pénzt kaptak, évi 300 forintot. Egy legény, mikor megfogták, azt mondta a bírónak: "Keresztapám, a pénzt ne küldje el, hanem vegyen rajta két .kisborjút!" Lett is belőlük két szép ökör, mire a fiú hazakeveredett! Kehér Antal is 12 évet szolgált. Mikor hazajött, nem ismertek rá. Endrédnek és Zamárdinak évenként három katonát kellett adni. Egyik évben Zamárdi adott kettőt, Endréd egyet, a másik évben fordítva. Főképpen abból a családból vittek el legényt, ahol több fiú is volt. Varga Imreéknél is két fiú volt. Ferenc, a fiatalabb, hogy ne kelljen elmennie katonának, inkább elszegődött Jabára szolgálni. Bátyját, Józsefet elvitték katonának. Csehországba vonult be. Onnan negyven napig "marsoltak le" Veneziába, azaz Velencébe, Olaszországba. Nyolc évet töltött ott. Mikor mint obsitos hazajött, nyár volt. Kíváncsi volt, megismerik-e. Házuk előtt megállt a kapuban, és szállást kért. Édesanyja kijött, de nem adott neki. Addig-addig várt, míg jött az öccse, Ferenc, aki Jabán szolgált. Odaszólt neki az édesanyja: "Gyere, Ferkó, nézd ezt az obsitost, nem mén élj" Felelt a fiú elmosolyodva!" Ejnye, édesanyám, hát a saját fiát sem ismeri meg?" Akkor ismerte fel az anyja is. Dudás Benedekről beszélték, hogy széles mellén alig fért el a sok kitüntetés. Részt vett az okkupációban, Bosznia-Herczeg- ovina bekebelezésében. Huszár volt. Az egyik faluban egy gazdához szállásolták be, ahol éppen disznóölés volt. A disznó szalonnáját, ottani szokás szerint egyben vették le és a szilvafára akasztották. Dudás Benedek odament, két karját beledugta a két sonka kikerekített helyére, és felvette a szalonnát, mint valami .kabátot. Azután derékon alul körben elvágatta. Majd felvette köpenyegét. A maradékot a pakktáskába /nyeregtáska/ rejtette el.
