Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
3. A török idők krónikája
21 re hordták a dömperek /1960-as évek/. Az Árpád-.kori sírokból csontok, koporsószegek és egy Árpád-.kori pénz is került elő. Egy női koponya a megyei múzeumba került. Ennek homlo.ki részét a rajta lévő pártadísz halványzöldre színezte. A magas partról leomló_síroknál zugásók is dolgoztak. így a pénz ismeretlen, az esetleges többi leletet is elhurcolták. A Diászó északi végénél, az ún. Kopaszdombon is van egy kicsi temető. Egyesek azt tartják, hogy ide a török lerohanásakor elesett magyarokat temették el. Mások szerint az elesett törököket hántolták el itt. A század első negyedében még egy régi fakeresztet találtak itt az iskolás gyermekek. Olyan mélyen volt, nem tudták kihúzni. A kereszt két oldalága külön-külön darabból volt kimunkálva, és oldalt úgy volt belefúrva./37/ E fakereszt feltétlenül keresztény temetőre utal. A kakukkfüves kis térség tehát vagy a magyar hősök temetője, vagy a közeli medencében meghúzódó, pár házat számláló Lykzamárd temetője lehet. 3. A TÖRÖK IDŐK KRÓNIKÁJA A török alatt mind az öt Zamárd elpusztult. A falvak közül csupán az ősi falu, Egyházaszamárd pusztulását őrizte meg a szájhagyomány. Ezek szerint a törökök karácsony éjszakáján a Vaskereszti-tető északi végéről e1ágyózták a fa1ut. A templom kigyulladt, egyik fala kidőlt, leroskadt, és maga alá temette az oda menekülteket./38/ A többi falu létezéséről a század elején mit sem tudtak az emberek. Csánki Dezső könyvét kevesen olvasták. Csak 194-2 után, Margittay kis ismertető füzetéből szerezhettek tudomást a töb- bi Zamárd nevű falu létezéséről. Az 1950-től megindult tervszerű kutatások és gyűjtések lehetővé tették, hogy Zamárdi homályban lévő teljes múltját hiteles dokumentumok alapján feltárjuk és az olvasóközönség kezébe adjuk.
